Sajtófotók – művészfotók

“Különleges ember. Senkihez sem hasonlítható fényképész: valójában festő, szobrász, aki a szobrászat és festészet helyett a fényképészetet választotta.” – írta róla még életében François Mauriac francia író, Henry Miller amerikai betűvető társa pedig hozzátette: “ Brassaiba Párizs legváratlanabb helyein ütközött bele az ember. Mintha folyton valamiféle őrségen lett volna, szüntelenül szimatolt, kutatott, fürkészett. Számára minden dolognak volt jelentősége.” Eddig az idézet, én viszont akár úgy is fogalmazhatnék: a Picassoról oly nagysikerű könyvet írt fotóművész kapcsán különösképpen Miller elmondta mindazt, ami általában a fotóriportereket is jellemzi. Nem véletlenül választotta tehát négy esztendővel ezelőtt a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete sajtófotó pályázata névadójának éppen Brassait. A legutóbbi pályázat eredményeiből készített válogatás Nagyvárad és Nagykároly után most Csíkszeredába is eljutott, alkalmat adva a nézőnek arra, hogy elgondolkozzon: vajon, manapság, amikor szűkebb és tágabb környezetünkben, otthon, a munkahelyen, az üzletekben, az utcán, a világhálón, a közösségi oldalakon a fotók ezrei ömlenek ránk, akkor mégis milyen a jó sajtófotó? Amikor a bárki számára elérhető fényképezés a kisebb-nagyobb gépekkel vagy éppenséggel mobiltelefonokkal amolyan egyszerű és gyors digitális reprodukcióvá vált, amely egyrészt megállítja, megőrzi az időt, másrészt pedig  csupán eszköze a friss és gyors kommunikációnak, akkor mégis mi az, ami kiemel fotókat a vizuális környezetéből? Nos, az idei sajtófotós seregszemle azt bizonyítja, hogy a műfaj éppen a fényképezés tömegessé válása miatt alakulni, változni kényszerül. Manapság az egyéniségre törekvő sajtófotós már nem elégszik meg a valóság bármely szeletének pillanatnyi rögzítésével, hanem a látott eseményekből, történésekből, arckifejezésekből, mozdulatokból kiindulva, akár digitális utótechnikákat is felhasználva, többletjelentéseket keres. Mindezeken a fényképeken a rögzítés objektivításához majd minden esetben társul a fotós alkotókészségnek is nevezhető szubjektivízmusa, amely a látószögek kiválasztásával, a kompozícióra való fokozott ráfigyeléssel, a klasszikus hatásokra vagy éppenséggel az újszerűségre való törekvéssel úgy akar láttatni, hogy a pillanatnyi valóságon túlmutató üzeneteket fogalmazzon meg. Ez pedig oda vezet, hogy napjaink sajtófotósai előszeretettel mozdulnak el a több irányba is szerteágazó művészfotózás és a vizuális jelrendszerek világába, annak minden előnyével és hátrányával egyetemben. Amint napjainkban, a leírt és elmondott médiaszövegekben, a műfaji határok gyakran elmosódnak, voltaképpen ugyanez történik a sajtófotózásban is. Ám ha jobban megfigyeljük, rájövünk, hogy ugyanaz történik, amit annak idején korabeli gépével Brassai is gyakorolt: művészetté emelte a részletekre is olyannyira figyelő fotózást.