Ma egy olyan ige a főszereplő, amellyel a terjengős szerkezetekben is találkozhatunk. A kölcsönöz szavunkra utaltam; alapjelentései: ’kölcsönad’, valamint a ’kölcsönkér, kölcsönvesz’.
Egyebek között ilyen és ehhez hasonló mondatokban használjuk: „Kérlek, kölcsönözz nekem száz lejt jövő szombatig.” A Nyelvművelő kéziszótár szerint „mellőzzük viszont a kölcsönöz igét az efféle terjengős szerkezetekben: valami biztonságot, erőt, tekintélyt kölcsönöz valakinek”, és helyette inkább használjuk a biztonságot, erőt, tekintélyt ad vagy nyújt valakinek szerkezetet.
Nemrég rátaláltam Jókai Mór egyik kevésbé ismert regényére, amelynek címe: Egész az északi pólusig. Ennek egyik fejezetében ez a mondat olvasható: „Feladta rá a köntöst, mely egyszerre patriarchai méltóságot kölcsönzött az öregnek.” A komáromi születésű író akkoriban nem idegenkedett tőle.
A mai részből nem maradhatnak ki a frissességet, melegséget, lágyságot, keménységet kölcsönöz típusú összetételek, amelyek olykor a terpeszkedő kifejezésekre emlékeztetnek. Ezeket nyugodtan átalakíthatjuk igévé, például mondhatjuk vagy írhatjuk azt, hogy felfrissít, felmelegít, meglágyít, illetve megkeményít.
A valamilyen hangulatot, színezetet kölcsönöz jellegű összetételeket is érdemes megemlíteni. Mivel ezek a kifejezések nem alakíthatók át igévé, a szó szoros értelmében nem terpeszkedők. Ennek ellenére a kölcsönöz ige túlzott használata miatt ajánlott valamilyen rokon értelmű szóval pótolni őket. Például így: valamilyen hangulatúvá, színezetűvé tesz valamit, de a valamilyen hangulatot, színezetet ad neki is elfogadott.
A világhálón rátaláltam egy 2014-es cikkre, amelyből most két mondatot idéznék: „Az április 15-én bekövetkező teljes Holdfogyatkozás során egy vonalba, teljes fedésbe kerül három égitest: a Nap, a Hold és a Föld. A ritka esemény vöröses színezetet kölcsönöz a Holdnak, ezért a vérző Hold nevet viseli.” A második mondatot akár így is írhatta volna a szerző: „A ritka esemény vöröses színezetet ad a Holdnak, ezért a vérző Hold nevet viseli.” Mielőtt elbúcsúzom, szeretném megemlíteni, hogy holnap lesz az anyanyelv nemzetközi napja, amikor a kulturális sokszínűséget és a többnyelvűséget ünnepeljük. Én egy Nagy László-idézettel szeretnék ráhangolódni február 21-re: „Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig.”