Játszd újra, Sam!

Woody Allen, közel fél évszázaddal ezelőtt, nem véletlenül a Casablanca néhány képkockájával indítja a Játszd újra Sam! című nagysikerű vígjátékát, amelyet azóta meg is filmesítettek és világszerte még mindig játszák, Budapesten például harminc éve folyamatosan és nemrég érte meg az ötszázadik előadást. A Capablanca egyik emlékezetes jelenetében  Ingrid Bergmann szól oda a néger zongoristának, hogy játszd újra Sam! –  ő pedig végigfuttatja ujjait a fekete-fehér billentyűkön és megint elkezdi játszani az As Time Goes By, Ahogyan az idő múlik azóta halhatatlanná vált dallamát. Nos, amint a tegnap este a hazai politikai porondot figyeltem, nekem mindegyre ugyanez a szókapcsolat jutott eszembe: Játszd újra Sam! Játszd újra, Ludovic Orban! Nem számít, hogy szerdán kormányoddal együtt megbuktattak, csütörtökön este már megkaptad az államfőtől a parancsot: játszd újra! Játszál újra mindent, nevezd ki a régi-új minisztereket, azután sorakozzatok fel megint a parlament padsoraiban és utána csoportosan-elegánsan vonuljatok át az államelnöki palotába, egyenként megint tegyétek kezetek a Bibliára és mondjátok újra, szépen kihangsúlyozva és elérzékenyülve az eskű szövegét, hogy Isten engem úgy segéljen, én igazán mindent de mindent megteszek az országomért, a népemért, teljes szívemből, teljes lelkemből és így tovább, majd jöhetnek megint a gratulációk és az a néhány pohár pezsgő. És azután, Ludovic Orban, lehetőleg már a jövő héten, tartsatok megint egész éjszakán át tartó kormányülést és hajnalig fogalmazzatok meg újra legalább két tucatnyi sűrgösségi kormányrendeletet a demokrácia jegyében, mert akkor megint jöhet a bizalmatlansági indítvány, a szavazatok körüli tépelődés, hogy mennyi az annyi, de ha X. idejön és Y. oda megy, akkor mégsem ennyi az annyi. És megintcsak szóljatok nekünk, magyaroknak is, hogy készüljünk fel, nehogy elvétsük a ritmust, hogy hol és mikor, éppen ki mellett kell lándzsát törni, vagy ki fölött kell pálcával megtenni ugyanezt, mert olyannyira érdekel valamennyiünket, ahogyan mindenféle csatornán, tévén, rádióban, újságban, világhálón elmagyarázzátok, hogy ma miért rossz, ami a tegnap jó volt és holnap miért lesz jó, ami ma rossz volt. Játszd újra Orban, és játszd újra sok-sok politikus Sam, hogy mi, a tökkelütöttek, a földhöz ragadottak, a semmihez nem értők és gondolkodni képtelenek végre valahára felfogjuk azt az egyszerű igazságot: teljesen mindegy, hogy ott, a messzi fővárosban, milyen nyelven mit mondtok, hogy liberálisok vagytok vagy illiberálisok, kereszténydemokraták vagy szociáldemokraták, nemzetiek vagy globalisták, vallásosak vagy ateisták, ti mégiscsak valamennyien ugyanabban a kasztban forogtok, ugyanazokat a pótcselekvéseket látjátok el az országmegváltás címkéjével, és ugyanolyan lelkiismeretfurdalás nélkül élvezitek, hogy a nagy izgalmak látszatáért egyformán csorogjon rátok a közpénz, amelyet mindenképpen meg akartok tartani. Miközben azt szeretnétek, hogy mi, itt lent, lelkesen, egymás sarkára taposva, majd újra elmenjünk szavazni, egyszer, kétszer, vagy háromszor! Nos, attól tartok, hogyha ennek a tétovázó, áldemokratikus handabandának még sokáig nem lesz vége, akkor a Casablanca helyett majd a Titanic-ot nézzük újra végig, valamennyien!