Ma a szóelvonás lesz a főszereplő. Általa „gyarapítjuk szókészletünket, ha valamely szóból úgy alkotunk – gyakran szófajában is eltérő – szót, hogy elhagyjuk valódi vagy látszólagos képzőjét. A meggyökerezett elvonások nem vetnek föl semmiféle nyelvhelyességi kérdést, kivált ha elvont jellegük nem is szembeötlő” – olvasható a nyelvművelő szótárban.
Szóelvonással keletkezett egyebek között az emlék, a gyár, a kapa, a rom, a séta és a vád. A felsorolt példák közül elsőként kiragadom az emlék szavunkat, amely nyelvújítás kori elvonás az emlékezikből vagy a műveltető képzős emlékeztetből.
A gyár a gyárt igéből származik, a kapa a kapál igéből, a rom a romlik igéből, a séta a sétál igéből, a vád pedig a vádol igéből. Mindegyik a nyelvújítás szülötte. Néhány szavunk a mai napig választékos maradt, ilyen például a dölyf, amely a dölyfös melléknévből ered.
A bonyodalom jelentésű zűr sem maradhat ki a példák közül: ez a szakértők szerint stílusértékében rendkívül nagy utat tett meg az emelkedett költői nyelvtől az argóig; többek között Vörösmarty Mihálynál, Arany Jánosnál és Vajda Jánosnál is előfordult, és akkoriban választékos, irodalmias jellegű szó volt. Nem mellékesen a nyelvújítás idején keletkezett a zűrzavar ikerszó első tagjának önállósodásával. Ma leginkább a bizalmas-családias stílusban használható, például ilyen mondatban: „Zűr van a munkahelyén”.
Az elmúlt évtizedekben igéket vontak el néhány -ás, -és képzős főnévből, így alakult ki a többi között a gépírásból a gépír, a gyorsírásból a gyorsír, illetve a nagytakarításból a nagytakarít. Sőt a szaknyelvben a hőkezel, a mélyhűt és a próbaüzemel igékkel is találkozhatunk. Bár többnyire elfogadták ezeket a szavakat, a szakértők szerint nem illenek az igényes fogalmazású, választékos szövegekbe. Önök szerint hogyan hangzana ez a mondat? „Az új csarnokban a jövő héten próbaüzemelünk.” Helyette inkább érdemes körülírni, hogy mi történik. Például így: „A jövő héten kezdjük meg a próbaüzemeltetést az új csarnokban.”