A hozzászólók zöme nemtetszését fejezi ki amiatt, az Indiai-óceán északi részén található szigetállamból érkezett munkásokat alkalmaztak, a kommentelők egy része azonban a két munkavállaló elűzését vagy éppen halálát követeli – a médiafelületeken is közzétett megnyilatkozások szerint.
A kommentelők egy része sötét jövőt vizionál, előrevetítve egy újabb apokalipszist: a térséget sötétbörű, muszlim vallású népek lepik el; előbb az életerős és ivarérett férfiak jönnek, akik előkészítik a terepet népes családjuk letelepedése számára, de addig is – válogatás nélkül – kislányokat és kisfiúkat, hajadon és férjezett asszonyokat molesztálnak. S közben elveszik a helyiek kenyerét.
A két idegent foglalkoztató vállalkozó ezzel szemben azt állítja, hogy kénytelen volt a Srí Lanka-iakat alkalmazni, s nemsokára követi őket pár nepáli is, mert a helyiek nem nagyon akartak… kenyérbe esni. S mire valakit sikerült betanítani, addigra már külföldön keresett és talált munkát magának. S állítja, hogy a két ceyloni – régebb, a gyarmati időben így nevezték az országot – jó munkaerőnek bizonyult, ráadásul keresztény, katolikus.
Tehát a ditrói pékség körül forró a hangulat. A helyiek egy része a közösségi médián kívül más fórumokon is hangot kíván adni nemtetszésének: tiltakozni akarnak a pékség tulajdonosánál, a polgármesteri hivatalban és a helyi önkormányzat ülésén.
A megszólalásokban sokan párhuzamot vonnak nyugat-európai történésekkel, sajtóból ismert példákat sorakoztatva fel, felidézve, hogy muszlim migránsok randalíroznak, nőket erőszakolnak meg, gyilkolnak a vén kontinens különböző helyein, ugyanakkor maximálisan kihasználják az európai szociális védőháló-rendszer biztosította lehetőségeket. De párhuzamot vonnak azzal is, hogy a Gyergyói-medencébe a román telepeseket a magyar – azaz a mi vérünkből való – „döjfös nagyurak” hívták be.
Érthetetlen számomra, hogy egy olyan térségben, ahol a fiatalok, középkorúak számottevő hányada külföldön keresi a kenyerét, ilyen erős indulatokat szított az idegenek megjelenése. Érthetetlen, hogy a két, hivatalos úton munkát vállaló – s itt létük két hete alatt már bizonyított – Srí Lanka-it egy kalap alá veszik az ellenőrizetlen tömegekben, személyi okmányok nélkül érkező közel-keletiekkel vagy afrikaiakkal – akiknek gyakran megkérdőjelezi menekült mivoltukat a vezető politikusok vagy közvélemény-formálók egy része.
Nem szabadna összemosni a háború, a fizikai megsemmisítés elől menekülőket, a gazdasági felemelkedést kereső migránsokat vagy a feltételezett obskúrus hátsó szándékkal Európába vezérelt tömegeket. Már csak azért sem, mert nem hinném, hogy tőlünk nyugatabbra – még Magyarországon is – nem ugyanígy vélekednek az ott munkát vállaló vagy ne adj Isten letelepedni szándékozó székelyföldi fiatalokról. Tőlük is a kenyerüket féltik a helyiek.
Ne feledjük, a nyomor készteti arra az embereket, hogy idegenekben keresse és találja meg nyomorúságának okát. S ha már megtalálta, megvetéssel, olykor gyűlölettel viszonyul hozzájuk. A gyűlölet pedig jóvátehetetlen tragédiákhoz vezethet.