A számok nem hazudnak: a két magyar többségű székelyföldi megye valóban az országos átlag alatt teljesített a választási részvétel tekintetében – Kovászna megye mélyen alulmaradt az országos 47,66 százalékos részvételi aránytól a maga 37,02 százalékával, Hargita megye valamivel aktívabb volt a 42,32 százalékos részvételi arányával. Maros megye 45,26, Szilágy 48,32, Szatmár 37,68, Bihar 48,40 százalékos részvételi arányt jegyzett, tehát volt, ahol az országos átlagot hozták, s volt ahol mélyen alatta maradt a választókedv.
De a számok abban a tekintetben sem hazudnak, hogy Kelemen Hunor a magyar többségű megyék, települések majdmindenikében és abszolút számban is több szavazatot kapott, mint öt évvel korábban. Ez mindenképpen számottevő teljesítmény. Számottevő, ha figyelembe vesszük, hogy az RMDSZ már két alkalommal is szembement választótábora pillanatnyi hangulatával, amikor nem támogatta teljes mellszélességgel Băsescu jelöltségét, vagy amikor nem Iohannis mellett állt ki. Mindkét esetben a szövetség politikusainak lett igaza, próbálták figyelmeztetni a szavazótábort, hogy ez a két jelölt egyike sem az, akire vágyik a közösség, akitől gondjai megoldását, vágyai teljesítését remélheti. Mindkettőben tehát csalódnia kellett a közösségnek: egyikük sem hordozta szívén a magyarság ügyét, egyik sem tett különösebb engedményeket a magyarság irányába, s egyik sem tett államfői jogkörével élve azért, hogy közvetítsen a kisebbség és a többség között, áthidalva a mélyen gyökerező tévhiteket, előítéleteket, bizalmatlanságot, ellentéteket.
De vegyük figyelembe azt is, hogy a közösségünk fogyatkozása az elmúlt öt esztendőben sem mérséklődött, a fiatalok körében továbbra is erős a kilépési vágy, a feszült politikai légkör, a végrehajtó hatalom két fő megtestesítője, a kormány és az elnöki hivatal közti, immár több mint tíz esztendős múltra visszatekintő harc, keresztbetevés nem kedvez az itthon maradásnak. Sem a restitúciós folyamat, sem a szimbólumhasználat, sem a nyelvi jogok, sem az oktatás állapota és az anyanyelven tanuló diákok érvényesülési esélyeinek romlása nem kedvez az itthon maradásnak. Meg hát a magyarlakta vidékek gazdasági szempontból messze elmaradnak a fejlett iparral rendelkező térségektől.
Mindezeket figyelembe véve elmondható, valóban számottevő teljesítmény, hogy az RMDSZ jelöltje több szavazatot kapott vasárnap, mint öt esztendővel. Ez betudható a kampánynak, a területi és helyi szervezetek mozgósító munkájának, de betudható az általános politikai légkörnek, no meg a korábban említett csalódásnak is. Tény, hogy a magyar közösség szavazata által is megmutatkozni akart, megmutatni hogy vagyunk, hogy terveink, vágyaink vannak, meg hogy jövőnket itt képzeljük el, a szülőföldünkön.
Éppen ezért nem értem a közösségi médiában a közösségünk tagjai körében felcsapó indulatokat. Nem értem, miért akarják beállítani sokan azt, hogy a több most kevesebb…