Az Európai Bizottság új elnöknője, Ursula von der Leyen megnevezte biztosait. Átvitt értelemben: minisztereit. Mivel minden tagállamnak joga van saját biztost delegálni, a „minisztériumok” száma jóval nagyobb a szokásosnál. Ez azonban lehetőséget is teremt arra, hogy a biztosok az Unió rendjének alakításával kapcsolatos minden kérdéskört részleteiben és alaposan áttekinthessenek és kezükben tarthassanak.
Ursula von der Leyen az – esedékes feladatkörökkel megbízott – biztosokat a hét elején kétnapos, úgynevezett érzékenyítő szemináriumra hívta össze, melynek fő irányvonalát a „kollegialitás, függetlenség és az erkölcsi tartás” kulcsszavai voltak hivatottak körvonalazni.
A sajtó az új bizottsági elnöknő munkastílusát pozitívan értékelte. Olyan emberként mutatta be, aki semmit nem bíz a véletlenre. Aki az irodalmi érdeklődésű, az italozást sem megvető, alapvetően érzelmi beállítottságú, a humorérzéktől sem idegen, de vaskosan meggondolatlan Jean-Claude Junckerrel ellentétben józan, megfontolt és részrehajlás nélküli személyiség. Már a biztosi feladatkörök, az úgynevezett portfóliók kijelölésében is megfontoltságról és kiegyensúlyozottságról tett tanúbizonyságot. A Bizottságban megfelelő arányban képviseltethetik magukat a férfiak és a nők, a nagy és a kis pártok, a keleti és nyugati, az északi és a déli régiók. Senki nem érezheti magát másod- vagy harmadrangúnak. S németként Németországnak sem próbált kedvezni. A német Handelsblatt is úgy véli, hogy Usula von der Leyen ígéretéhez híven az Európai bizottságot valóban a megbékülés vizeire próbálja kormányozni.
Ez azonban korántsem lesz könnyű feladat. A Parlamentben ugyanis továbbra is nagy számmal vannak olyanok, akik a kákán is csomót keresnek. És találnak. Az indító „botrányt” az leköszönő elnök, Jean-Claude Juncker indította el. Ursula von der Leyen ugyanis Margaritis Schinast, a Bizottság korábbi szóvivőjét a munkaerőpiac, a szakképzés, a biztonság és a migráció témaköreit összesítő portfólió vezetésével bízta meg. A támadásokat a Schinas-féle portfolió megnevezése indította el. Ez ugyanis angolul a következőképpen hangzik: „Protecting our European way of Life” (Megvédelmezni európai életmódunkat), német változatában „Schützen was Europa ausmacht” (Megvédelmezni azt, ami Európa lényegét alkotja).
A mindenki számára korlátlanul nyitott Európa híveinek idegrendszerében mindkét megfogalmazás kiverte a biztosítékot. Már Juncker azt nyilatkozta: „Nem szeretem azt az elképzelést, mely az európai életstílust a migrációval állítja szembe. A távolból érkező emberek elfogadása ugyanis része az európai életmódnak.”
Igaz, Ursula von der Leyen a szóban forgó megfogalmazást már korábbi beszédeiben is használta. A felháborodást az váltotta ki, hogy a szókapcsolat egy portfolió megnevezése gyanánt éppen a migrációért is felelős biztos megbízatásával került összefüggésbe. Az elnökasszony korábban hiába fejtette ki, hogy a megnevezés széleskörű politikai törekvésre: az európai értékekre, a jogállamiságra, a menekültkérdésre, a dublini rendszer reformjára és a határokon túlnyúló terrorizmus megfékezésére vonatkozik. Ellenfelei makacsul félreértelmezték a szándékait.
Több parlamenti képviselő is követelte a megfogalmazás megváltoztatását. Az „európai életmód megvédelmezése” ugyanis szerintük „burkolt elhatárolódás a migránsoktól és minden, Európán kívüli kultúrától.” Ez a szókapcsolat – vélték – nem válhat 2019-ben egy modern Európai Bizottság valamely portfóliójának megnevezésévé. Még az angol Munkáspárt (a Labour Party) képviselője, Claude Moare is kiborult a kifejezés miatt. A Föld Barátai elnevezésű környezetvédő szervezet szerint pedig a gondolat, hogy az európai kultúrát védelmezni kellene az idegenekkel szemben, már önmagában is „fasisztoid gondolkodást” takar. A zöldek szerint von der Leyen ezzel a szókapcsolattal azoknak a jobboldali populistáknak a beszédmódját ülteti át a Bizottság programjába, akik azt sugalmazzák, hogy az európai civilizáció az idegenek ideérkezése miatt veszélyben lenne. Sőt, a zöldek frakcióvezetője, Ska Keller úgy is véli, hogy az elnevezés egyenesen „megfélemlítő”.
A zöldek az ügyben nyílt levelet is intéztek von der Leyenhez. Ő azonban a jelek szerint hű maradt álláspontjához. Az említett szemináriumon legalábbis nem került sor a megnevezés megváltoztatására. A vita azonban a jelöléseket felülvizsgáló albizottságokban bizonyosan folytatódni fog. A még ügyvezető Bizottság szóvivője végül úgy módosította Juncker véleményét, hogy a jelenlegi elnök nem von der Leyent bírálta, hanem azokat, akik félremagyarázták a megnevezés voltaképpeni értelmét.
Mindenesetre egyértelmű, hogy a frontok ismét megmerevedni látszanak. Von der Leyen ama kísérlete, hogy a Bizottságon és a Parlementen belül a migráció kérdésében egy új egyezséget hozzon létre, mely az erős külső határok létrehozását és egy modernizált menekültrendszer megteremtését is magában foglalja, nagyon kemény ellenállásba fog ütközni.
A viták nyilvánvalóan azon a jó ideje aláaknázott terepen zajlanak tovább, ahol minden, az európai ősnépesség és a bevándorlók közti kulturális különbség emlegetése (ellentétes felfogásokról vagy éppenséggel ellenségességről szó sem lehet) a populizmus, a rasszizmus, sőt a fasizmus taposóaknáinak kioldódásához vezet.
A tét óriási. Hiszen ha az együttélés során az elkerülhetetlen konfliktusok hatálytalanítására irányuló erőfeszítéseket és az ésszerű, mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokat efféle verbális agressziókkal teletűzdelt aknák röpíthetik a levegőbe, a képletes robbanószerkezetek előbb-utóbb ténylegesekké alakulhatnak.
Mintha egy újabb harmincéves háborúnak néznénk elébe. Elgondolni is rossz…