Ma elsősorban az ifjúsági nyelvről lesz szó, amely főként szókincsében különbözik a köznyelvtől és a többi csoportnyelvtől. Mielőtt jobban belemerülnék a témába, szeretném tisztázni, hogy mit is jelent a csoportnyelv.
„Nyelvünk nemcsak földrajzilag, tájegységek szerint oszlik meg (ezek a nyelvjárások), hanem egyazon helyen is, „függőlegesen”, aszerint, hogy milyen társadalmi rétegek, csoportok érintkeznek általa. Elkülönül a különféle foglalkozások szókincse, kifejezéskészlete” – olvasható a nyelvművelő szótárban.
A bevezetőben említett ifjúsági nyelv sok helyről meríti az elemeit. A katonai szakzsargonból származik a vár szinonimája, a dekkol, a városi vulgáris nyelvhasználatból pedig az anya és az apa helyett használt muter, illetve fater. A szövegszerkesztő program helyesírás-ellenőrzője egyébként zöld hullámos vonallal aláhúzza a muter szót, kihangsúlyozva, hogy hivatalos szövegben kerülendő. De maga az ifjúsági nyelv is alkot új szavakat, szójelentéseket: ilyen a mértant helyettesítő rémtan – néha én is így gondoltam rá –, valamint a leég a felsül vagy az elfogy a pénze helyett.
Több szó és kifejezés idővel bekerül a társalgási nyelvbe, az új nemzedékek pedig számos nyelvváltozatot alakítanak ki. A bizalmas társalgásban a megtéveszt, becsap helyett gyakran használják a csőbe húz szókapcsolatot, a megszökik, eltűnik szavakból olajra lép vagy elhúzza a csíkot lesz. Az ötujjú villa nem más mint a kéz, a kétlábú kirakat pedig a feltűnően öltözött nő, míg a tupírozott szappantartó kifejezéssel a kisméretű, olcsó autót írják le.
A mai rész vége felé közeledve a diáknyelvről is szó lesz, amely sajátos része az ifjúsági nyelvnek, és valójában az iskolai élet bizalmas-tréfás, olykor bizalmas-vulgáris szó- és kifejezéskészletét takarja. Elsőként a tantárgyak becenevei jutottak eszembe, a matek például már be is épült a mindennapi nyelvhasználatba, de a töri és a biosz is elég gyakori. Az osztályzatoknál ott van az elégtelent helyettesítő karó, az iskolai és diákotthoni viselkedést leíró kifejezések között pedig megtalálható a stréber, a benyali és a buzgó mócsing. A megbuktat helyét gyakran átveszi az elvág, az igazolatlanul hiányzóra pedig a lóg igét ragasztják az osztálytársai. „Mint általában az ifjúsági nyelvnek, a diáknyelvnek is nagy az átfedése az argóval és a vulgáris stílussal” – írja a nyelvművelő szótár, amely szerint bármilyen ötletesek is a felsorolt példák, emelkedett gondolatok, magasztos érzelmek kifejezésére nem alkalmasak, a durva, trágár, idegenszerű elemeiket pedig következetesen kerülnünk kell.