Mielőtt elárulnám, hogy mi lesz a mai téma, felolvasnék két mondatot. „Az a csapat, aki a mai napon nyer, jelentős előnyhöz jut.” „Hiszek abban, hogy kell egy olyan csapat, aki ismeri minden rezdülésemet.”
Furcsának tűnt valami? A világhálón talált mondatokban az aki vonatkozó névmást használták, helytelenül, ugyanis kizárólag személyre vonatkozhat. Manapság elég gyakran csatolják a már említett csapat gyűjtőnévhez, és nemegyszer a család, cég, vállalat, házaspár, osztály, sereg szavak után is beszúrják a szövegben. Felvetődhet a kérdés, hogy mégis mivel kell ilyen esetekben helyettesíteni? Az amely vonatkozó névmás illik ide. A bevezetőben említett első példamondat így hangzik helyesen: „Az a csapat, amely a mai napon nyer, jelentős előnyhöz jut.”
A nyelvművelő szótár szerint, „ha kétséges, hogy a főmondati főnév személy- vagy dologfogalmat jelöl-e, inkább az amely névmást használjuk”. A szakkönyv mindjárt két példával szemlélteti a szabályt: „Kristóf az a típus, amelyre nyomban felfigyelnek.” „[…] a Balkán népei, amelyek annyit háborúskodtak.”
Hogyha szeretnénk hangsúlyozni, hogy a gyűjtőnévvel jelölt közösség személyekből áll, akkor a többes számú akik személyes névmás is elfogadható, a választékos nyelvhasználatban viszont ilyenkor is az amely használatára buzdítanak a szakemberek. Milyen példát lehetne felhozni erre? „Az egészségügyi dolgozóknak van egy olyan csoportjuk, akik még mindig nem részesültek béremelésben.” És hogyan hangzana ez a mondat választékosabban? „Az egészségügyi dolgozóknak van egy olyan csoportjuk, amely még mindig nem részesült béremelésben.”
Ugyancsak amely névmást használunk a főmondatban főnévvel megnevezett tárgyra vagy elvont dologra vonatkozó mellékmondat élén. Például: „Itt van a könyv, amelyet megígértem.” Az állatot jelentő főnév mellé is az amely illik a nyelvművelő szótár szerint, és természetesen ezúttal sem marad el a példamondat: „A farkasok, amelyek a tábor körül ólálkodtak.”
A beszélt nyelvben és egy ideje a kevésbé igényes írott nyelvben is egyre ritkábban használják az amely névmást; általában az ami, aki, amelyik veszi át a helyét. Az így megfogalmazott mondatok „a nyelvi igénytelenségnek, pongyolaságnak, sőt helytelenségnek különböző fokozatait képviselik. De az igényes írott nyelvben – amikor főnévvel pontosan megjelölt főmondati előzményre vonatkozik – továbbra is ragaszkodnunk kell a hagyományos és választékos amely kötőszóhoz” – olvasható a nyelvművelő szótárban.