Egy átlagos nyugati újságolvasó ugyanis újabban akár egyetlen nap alatt is a klímakatasztrófa számtalan jelével szembesülhet. Ma ugyanis már a tőlünk távoli vidékek időjárási rendellenességeiről is szinte azonnal tudomást szerezhetünk. Csak néhány hasonló információ az elmúlt hét utolsó napjaiból! Az angol Guardian a hét elején egy különös fotót posztolt, mely rövidesen bejárta a világot. Két, kutyák által vontatott szán vág át a nyílt tengeren. A kutyák szügyig caplatnak a vízben. De a tenger nem nyeli el őket. Az ember trükkre vagy valamiféle csodára gyanakodhatna, de egyikről sincsen szó. A fotót Grönland északnyugat részén, Quaanaaq városának közelében a dán Meteorológiai Intézet klímakutatója, Steffen M. Olsen készítette. Egy olyan tengerszakaszon, mely az örök jég birodalmába tartozik. Nyaranta a jégpáncél eddig is megnedvesedett ugyan, de az, amit most látni, egészen természetellenes jelenség. Olsen szerint a klímakutatók legpesszimistább jóslatainak teljesedését szemlélteti: az átlaghőmérséklet a sarkokon is gyorsuló tempóban növekszik, a jégpáncél olvadása aggasztó méreteket ölt…
Szombaton a nyugati tévéadók az Amerikai Egyesült Államok Colorado államából sugároztak meghökkentő képsorokat. Az állam bizonyos területein a nyár közepén 60 centiméteres szűzhó hó esett, mely napokig el sem olvadt. „A jelenség – vélte a CNN bemondónője – a természet-anyát a legkisebb mértékben sem látszik zavarni.” Azaz: az abnormális jelenségek lassan a normalitás részeivé válnak.
A német lapok az Eichenprocessionsspinner, azaz Thaumetopea processionea nevű lepke lárváiból kikelt hernyó sáskajárásszerű terjedéséről cikkeznek. A hernyók szőrzete állatra és emberre egyaránt súlyosan mérgező. A szőrzetből kifröcskölő méreg (a thaumetopea) főként az allergiára hajlamos embereket veszélyezteti. Ez a magyarra „csapatban vonuló tölgyhernyó” gyanánt fordítható nevű állatka egész tölgy- és gyertyánfa erdőket tarolt le, s vonultában a házakat is elárasztotta. Pillanatok alatt mindent hatalmába kerített, ami útjába esett. Iskolákat kellett bezárni, lakásokat felforgatni… Ez a lepkefaj Németországban eddig jószerével ismeretlen volt, most klímaváltozás következtében – annak egyik félreérthetetlen bizonyítékaként – vonult északra. Főként a sík- vagy enyhe domborzatú, száraz és forró klímájú területeket kedveli. S ezeket ma már Németországban is megtalálhatja.
A világ más tájain az elsivatagosodás veszélyezteti az élővilágot. Az angolul desertification gyanánt emlegetett folyamatot szinte minden esetben az emberi tevékenység, s nem utolsó helyen a népességrobbanás váltja ki. Globális szinten évente 70.000 négyzetkilométerrel, azaz egy Írországnak megfelelő plusszal nő az elsivatagosodott összterület nagysága. Afrikában az emberek 40 százaléka él olyan területeken, melyeket közvetlenül fenyeget az elsivatagosodás. Az arány Ázsiában 39-, Dél-Amerikában 30 százalék. Csak Afrikában 485 millió ember számít érintettnek. A Világszervezet adatai szerint 2020-ig 60 millióan lesznek kénytelen elhagyni szülőhelyüket.
A túlnépesedett Kínában, ahol az élelmiszerellátás szinten tartása érdekében a tenyészállatok sok helyütt az utolsó fűszálat is lelegelik, évente 2.500 négyzetkilométerrel növekszik az elsivatagosodott lelegelők nagysága. Igaz, Kínának „Zöld fal” név alatt növényzet-visszatelepítési programja is van. 2.050-ig Németország nagyságú területen szándékoznak visszaállítani az eredeti állapotokat.
A Kazahsztán és Üzbegisztán közt található Aral-tavat, a világ legnagyobb tavainak egyikét az öntözéses gyapottermesztés szárította ki. A kommunizmusnak itt is sikerült győzedelmeskednie a természet fölött. Az egykori halászhajók ma már homokágyakban vesztegelnek. A világ más tájain a kapitalizmus teszi ugyanezt, főként az erdők kiirtásával. Spanyolországban a turistaparadicsomokban felhúzott szállodák vezettek olyan erdőirtásokhoz, melyek sivatagokat hagytak maguk után. A Madridhoz közeli Guadalajara tartomány is az érintettek közé tartozik.
Dél-Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, de újabban már Kelet-Európában és Németországban is bozót- és erdőtüzek pusztítanak. Ezek korábban ritkaságoknak számítottak. Manapság mind gyakoribbá válnak. A németországi erdőtüzek a korábbi évekhez képest tavaly – a 40 fokos kánikulák következtében is – megnégyszereződtek.
Folytathatnám…
Miközben viharos tempóban pusztul erdő és mező, a politikusok mind zöldebbé válnak. Az átlagember szorongását, a lassan általánossá váló világvége-hangulatot minden párt szeretné meglovagolni. Sajnos anélkül, hogy használható megoldásokat javasolna. A svéd középiskolás diáklány, Greta Thunberg által elindított, és ez ideig a világ 106 országában követőkre talált Fridays for Future nevű tüntetéssorozattal azonban maguk sem tudnak mit kezdeni. Annak ellenére sem, hogy minden pénteken megszűnik az iskolai oktatás. A tévéadások képsorai félreérthetetlenné teszik, hogy a fiatalok önfeledt élvezetet lelnek a happeningszerű felvonulásokban. Büntetlenül kiélhetik exhibicionizmusukat, hogy aztán hazatérjenek és tovább folytassák azt az irracionálisan pazarló életet, mely az emberi lét értelmét a pillanatnyi élvezetekben látja és láttatja. Lelkesen ostorozzák a felnőttek, főként a politikusok felelőtlenségét, de a saját életformájukra vonatkozó következtetéseket mintha maguk is vonakodnának levonni.
A tüntetéssorozat kétségtelenül fontos és nemes vállalkozás, s még inkább az lenne, ha nem a tanulás helyett, hanem a mellett folytatnák. Hiszen a jövőt ők is csak akkor változtathatják meg, ha szembenéznek azzal a történelmi „fejlődéssel”, mely a mai zsákutcába vezetett. Az persze fontos, hogy tudatosítsák a veszélyt, de ez még édeskevés. A lehetséges kiutakat kell mihamarabb megtalálnunk. Amíg nem késő. Erre pedig csak a tényleges tudás tehet képessé bennünket. A tudásért azonban meg kell dolgozni.
Nem is akárhogyan.