Érdekes számadatokat hozott nyilvánosságra a statisztikai hivatal az idegenforgalommal kapcsolatban. A számsorok szerint – amelyeket átvettek a hírügynökségek, hírportálok is – országos szinten az év első negyedében 5,8 százalékkal 2,3 millióra nőtt a turisták száma. Ezen belül viszont 7,7 százalékkal, azaz 443 900-ra csökkent a külföldiek száma, így értelemszerűen növekedett a belföldieké: 9,7 százalékkal, azaz közel 1,9 millióra.
A statisztikai hivatal közlése kitér a vendégéjszakák számának alakulására is: a kereskedelmi szálláshelyeken ez 8,7 százalékkal növekedett az egy évvel korábbihoz mérten, elérve a négy és fél milliót.
Az idézett dokumentum szerint a külföldi vendégek közül a legtöbb olasz, német és izraeli volt, Magyarország a hetedik a rangsorban 20 300 turistával.
A híradások kiemelik, hogy a hazai idegenforgalom számára a közszférai alkalmazottaknak kiosztott üdülési csekkek adtak lendületet, így már tavaly is a belföldi turizmus biztosította az idegenforgalom növekedését. Akkor az egy évvel korábbi adatokhoz viszonyítva a vendégéjszakák száma 5,7 százalékkal, közel 28 és fél millióra nőtt, a vendégek száma 6,3 százalékkal, 12,8 millióra emelkedett, a külföldi turisták száma pedig 1,3 százalékkal, közel 2,8 millióra nőtt.
Meglepődtem kissé a számsorokat olvasva, főként ami a magyar turisták számát illeti: egy negyedév alatt csupán 20 300 magyar turista fordult volna meg nálunk? Ha belegondolok, ebben a negyedévben volt egy szilveszteri szünet, s üzemeltek az erdélyi, székelyföldi sípályák is, amelyek – állítólag – vonzzák a turistákat, köztük szép számban a magyar turistákat.
Tartok tőle, hogy mindig elveszünk a számok sűrűjében, amikor a székelyföldi vendéglátásról van szó. Legendák szólnak arról, hogy nálunk sokkal több a minősített szálláshely, mint másutt, hogy évekkel korábban lefoglalják a szálláshelyeket, ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az adóbevételek turizmusból származó hányada valahol a nulla környékén mozog.
Az idegenforgalmi tárca honlapján található, április 25-én frissített adatok szerint Hargita megyében engedéllyel rendelkező, minősített 560 szállásadó hely – szálloda, panzió, motel stb. – van, összesen 5231 helyiséggel, amelyekben 11 813 vendéget lehet elszállásolni.
Visszatérve a legendákra és a tényekre: az már közismert tény, hogy a térség turizmusa Csíksomlyó 150 kilométer sugarú körzetében a pünkösdszombati zarándoklatra érkezők fogadására épül, s erre az időszakra a szálláshelyek hónapokkal, akár egy évvel korábban elkelnek. De mi van az év hátralévő részével?
Előmozdulást a korábbi neves üdülőtelepeken, Borszéken és Tusnádfürdőn tapasztalni, itt végre-valahára bizonyos mértékben rendezték a villák tulajdonjogát, s a tisztázott tulajdonviszonyok azt eredményezték, hogy a gazdájukat meglelt ingatlanokat rendeltetésszerűen kezdték használni: azaz ismét vendégeket fogadnak. Most azonban nem olyan nagy divat a gyógyturizmus – bár az sem elhanyagolható gazdasági szempontból –, de a sípályák építésével együtt megjelentek a mozgást kedvelő, téli sportoknak hódoló vendégek. S a sízésre épülő idegenforgalom némi fellendülése tapasztalható Homoródfürdőn, Hargitafürdőn, a Bucsin-tetőn működő pályáknál, Gyimesközéplokon vagy a Maradasi-Hargitán. A vendégek zöme ide nem Magyarországról érkezik, hanem a Regátból – ahogy itt nevezik az ország Kárpátokon kívüli részeit, illetve a Pruton túli Moldvából. S a vendéglátók érdekes módon jobban is szeretik a hangos, de jól fizető, nem alkudozó és nem túlzott igényekkel érkező vendégeket, mint a nosztalgiázó, panziói áron négycsillagos szolgáltatást váró magyarországi turistákat.
A magyar turisták alacsony száma kapcsán egy korábban divatos pólófelirat jutott eszembe: magyar vagyok, nem turista – tehát aki az anyaországból érkezve itt megfordul csak vendég, nem turista, s nem szerepel a statisztikákban…