Múlt héten egyebek mellett megemlítettem, hogy 2015-ben mintegy 8000 új szó került be a legújabb helyesírási szabályzat szótári részébe a korábbi kiadáshoz képest. Természetesen az elmúlt évtizedekben, évszázadokban is voltak hasonló változások, új szavak és kifejezések kerültek be a nyelvünkbe, az elavultak pedig eltűntek a süllyesztőben.
Most visszautaznék az időben az 1790 és 1820 közötti időszakig, amelyet általában a magyar nyelvújítás korának neveznek. De mit is értünk nyelvújítás alatt? Az értelmező szótár szerint nem más, mint „a nyelvnek új szavakkal, kifejezésekkel való, mozgalomszerű gazdagítása”. Célja a szókincs bővítése, az idegen szavak leváltása, a stílusújítás, illetve az egységes nyelv megteremtése.
A tényleges nyelvújító mozgalom csaknem száz esztendőt ölelt fel: Bessenyei György fellépésével kezdődött az 1770-es években és a Magyar Nyelvőr megjelenésével ért véget 1872-ben. A bihari remeteként is emlegetett Bessenyei fel akarta rázni a népét, amely csak elvétve használta a magyar nyelvet. A Magyarság című röpiratában ezt írta: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem!”
A kor vezéregyénisége az érsemjéni születésű Kazinczy Ferenc, akinek legfőbb célja a magyar nyelv megújítása és nemesítése volt. A nyelvújítási harcot 1811-ben indította meg a Poetai epistola Vitkovics Mihály barátomhoz, valamint a Tövisek és Virágok című munkáival. A másodikban epigrammákat sorakoztatott fel, amelyekben az új és ósdi ízlés híveit jellemezte.
Mielőtt kiderülne, hogyan is reagált az ellentábor, szeretném tisztázni a neológus és az ortológus fogalmát. Előbbiek az újítás hívei voltak, utóbbiak pedig fenntartásokkal viseltettek az újításokkal szemben.
Az ortológusok a Mondolat című gúnyiratfüzettel reagáltak Kazinczy írásaira. És hol született meg ez a kiadvány? Két héttel ezelőtt a veszprémi Óváros téren sétáltam, amikor az egyik épület falán felfigyeltem egy emléktáblára. Ezt írta rajta: „A hagyomány szerint itt állt a Számmer-nyomda, ahol a magyar nyelvújítás jelentős dokumentuma, a Mondolat készült 1813-ban.” Az ironikus írás a neológia keresett stílusát utánozta, a címlapja pedig koszorúsan, szamárháton ülve, a Helikon felé léptetve ábrázolta Kazinczyt, ami akkoriban megbotránkoztatta az embereket.
Az egy évtizedig tartó vitának végülKazinczy FerencOrthologus és Neologus; nálunk és más nemzeteknél című tanulmánya vetett véget, amelyben ez is olvasható: „Jól és szépen az ír, a’ ki tüzes orthologus, és tüzes neologus egyszer’ smind, ‘s egységességben és ellenkezésben van önmagával.”
Milyen hatásai voltak a nyelvújításnak? Közel 10.000 új szó és kifejezés született. Többek között úgy, hogy az idegen szavakat szó szerint lefordították vagy olyan tájnyelvi szavakat emeltek a köznyelvbe, mint a hullám, a betyár és a róna, esetleg régi szavakat újítottak fel. Így született meg egyebek mellett a lomb, a hős, illetve a dísz. Szóképzés eredménye a huzal, az alakít és a halászat szavunk, elvonással alakult ki a ború a borúsból, a kapa pedig a kapálból, a szemüveg, az élethű és a jármű azonban szóösszetétel végterméke. De ott volt még a szóösszerántás, amely például a higany és a lég szavunkat eredményezte. Előbbi a híg és az anyag, utóbbi a levegő és az ég szavakból alakult ki.