Kelemen Hunor szövetségi elnök újraválasztása kongresszusán ott helyben példát is mutatott erdélyi gyakorlatiasságból, pragmatikus transzilvanizmusból: kijelentette, hogy az RMDSZ-nek nincs álláspontja Laura Codruța Kövesi európai főügyészi kinevezésével kapcsolatban. Nyilatkozata közelebb vitt annak megértéséhez, hogy mi is a transzilván pragmatizmus (vagy fordítva), mindenesetre máris jobban érteni vélem, mint a korábbi hívószókat, az autonómiát, az újratervezést meg hasonlókat.
Első hallásra a kifejezésről nekem valamiféle Bethlen Gábor-i rugalmasság jutott eszembe, kisebbségi helyzetünkre gondolva pedig Kós Károly munkára felszólító kiáltó jelszava, általánosabban leginkább az elméleti vívódást, elvi megközelítést mellőző „reálpolitika”.
Tegnap leckét kaptunk európai pragmatizmusból is: az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában (LIBE) lezajlott szavazást követően Laura Codruta Kövesi egy lépésnyire került a leendő Európai Ügyészség főnöki tisztségéhez. S ha az RMDSZ-nek nincs erről álláspontja, nekem talán lehet.
A néppárti többségű LIBE háttéralkuk nyomán, a romániai és európai jobboldal akcióitól is befolyásolva tegnap politikai döntést hozott. Az első álláspontom evvel kapcsolatban az, hogy akik itthon mindegyre politikai beavatkozást emlegetnek az igazságügyi reformmal kapcsolatban, ezek után visszafoghatnák magukat. Törvénnyé az válik, amit a parlament megszavaz, az államelnök kihirdet, és ami ellen az Alkotmánybíróság nem emel kifogást. A többi a legjobb esetben szándékvélelem.
A második álláspontom az, hogy a LIBE jogi (!) bizottság – amúgy korrekt módon lebonyolított – szavazása önmagában Románia alkotmánybíróságának tüntető semmibe vétele. Hiszen egy olyan jelöltről szólt, aki többszörösen alkotmányt sértett: legsúlyosabban amikor az alaptörvényt meredeken sértő protokollumokat írt alá és együttműködött a titkosszolgálatokkal, hogy egyéb viselt dolgairól ne is beszéljünk.
Mindezekben benne volt a fő titkosszolgálat, és mindezekről tudhattak az Európai Unió vezetői is. „Brüsszel” jónéhány esetben nem csak a hallgatásával volt cinkos. Most, az utolsó métereken a mindent felforgató európai parlamenti választások előtt egy cinikus manőverrel az európai jobboldal (az Európai Néppárt, Németország stb.) LCK kinevezését erőlteti, látható és láthatatlan érdekekek nyomán. A fő kérdés és a tét az, hogy ki lehet és ki nem lehet büntetlenül korrupt Európában. Kinek szabad, és kinek nem szabad? Nem mellékesen, hogy a termetes hölgy újabb csúcsra vagy pedig börtönbe jut.
Nem tudom, európai főügyész lesz-e különféle pragmatizmusok nyomán LCK. De ebben az egész színjátékban, ami a kinevezése körül folyik, elsősorban nem róla van szó, mégcsak Romániáról sem. Hanem Európáról, az Unió jövőjéről, irányáról.
Mindezek után LCK sorsától függetlenül az utolsó álláspontom az, hogy akik nap mint nap az Európai Unió „alapelveit” emlegetik, legalább a látszatát őrizzék meg, hogy maguk is betartják azokat.