Ma elsősorban azoknak az igéknek a helyesírásáról lesz szó, amelyek egy, illetve két l betűre végződnek. Emellett olyasvalakire fogunk emlékezni, aki száz évvel ezelőtt, 1919. január 27-én hunyt el, verseit pedig manapság is kedvelik. Gondolom, tudják, hogy kiről van szó.
Mielőtt elárulnám a nevét, rátérnék az egy l betűre végződő igékre. Ezek közé tartozik a szól, amelynek a toldalékos alakjaiban, például a szólás szavunkban többnyire megtartjuk az egy l-es írást. Természetesen az egybeírt szóláshasonlat, szólásszabadság, szólásmondás, szólásgyűjtemény, ékesszólás és tájszólás kifejezésekre is ugyanez a szabály érvényes.
Van azonban néhány származékige, amely kilóg a többi közül. A dűl szóból dülleszt és dülled, a „fúl”-ból fullad és fullaszt, a „gyúl”-ból gyullad és gyullaszt lesz, tehát a hosszú ú és ű betű lerövidül, egy l helyett pedig két l betűt kell írni.
A két l betűre végződő igék toldalékos alakjainak nagy részét ugyancsak két l-el írjuk, kiejtéstől függetlenül. Az áll igét veszem példaként: az állomás és a múlt idős állt ugyancsak két l betűs. Szintén ez a szabály érvényes a szégyell szóból keletkezett szégyellem és szégyellheti szavakra. A világhálón gyakran előfordul a szégyenlem, azaz sokan n betűt szúrnak be az egyik l helyére, ami hibás.
Nem hagyhatom ki azokat a szavakat, amelyeknek a két, illetve az egy l-es származéka is használatos, de más-más az értelmük. A torkoll, vagyis a torkollik szót ragadom ki elsőként, amelynek egyik jelentése, hogy egy csermely, patak vagy folyó nagyobb vízbe ömlik. Például a Duna a Fekete-tengerbe torkollik. Ott van viszont a letorkol, amelynek semmi köze az imént említett szóhoz. A mindennapi beszédben azt jelenti, hogy szavába vágva elhallgattat, elnémít valakit.
Következzen a sarkal és a sarkall páros: előbbivel egy olyan személyre utalunk, aki valamely cipőnek új sarkat készít, utóbbit pedig az ösztökél, az unszol és a serkent rokon értelmű szavaként is használhatjuk. A történet nem lenne teljes a nagyol és a nagyoll párosa nélkül. Ha valaki csak nagyjából csinál meg valamit, akkor az egy l betűs nagyol szóval írjuk le, viszont ha az illető a szükségesnél nagyobbnak tart például egy cipőt, a két l betűs nagyoll a helyes választás.
Van néhány két l betűre végződő ige, amelynek bizonyos alakokban két változata van. Ilyen például a kevesellem és a keveslem, a kicsinyelli és a kicsinyli, valamint a kékellik és a kéklik. Nyilvánvalóan ránk van bízva, hogy melyik változatot használjuk.
Most pedig rátérek az 1919. január 27-én elhunyt költőre. Ady Endréről van szó, aki a Szatmár megyei Érmindszenten született, amelyet Adyfalvának is neveznek. Aki szeretne még többet megtudni a magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakjaként is emlegetett költőről, látogasson el a falu végén található, 1900-ban épített Ady-kúriához, amelyben emlékmúzeum van jelenleg; az udvar másik végében a költő szülőházát is meg lehet nézni.
A mai rész vége felé közeledve egy Ady Endrétől származó idézetet osztanék meg Önökkel a magyar nyelvvel kapcsolatban: „Megpróbáltuk, kurucék kezdték, Balassiék, Csokonai s jómagam iparkodtam régi szavakat rálopni Erdélyből és Károli Gáspár magyartalan és mégis magyar bibliájából az újonnan jött fogalmakra. Van annyi szavunk, mint Shakespeare-nek.”