Széljegyzetek – könyvvásárokra

Nemcsak a könyveknek, hanem a könyvvásároknak is meg van a maguk sorsa. Akár azt is mondhatnám, a maguk erdélyi sorsa, például az egymásra szervezés. A tegnap ugyanis kettő is nyilt, mindkettő vasárnapig tart, és mindkettő jórészt ugyanazokra az erdélyi könyvkiadókra alapoz. Az ünnepi könyvhét Kolozsváron vette kezdetét, a Csíkszeredai Könyvvásárnak pedig egy sportcsarnok, az Erőss Zsolt  aréna nyújt otthont. Hogy miért nem lehetett elkerülni a párhuzamosságot, az rejtély, noha minden esztendő teltén az RMDSZ és a különböző romániai magyar közművelődési egyesületek a következő évre részletes műsornaptárakat állítanak össze, gondolom egyrészt a tájékoztatás, másrészt viszont az ütköztetések elkerülése céljából. No de ne bosszankodjunk túlságosan azon, ami már tény, csupán azért is jegyeztem meg, hogy talán tanulságos lesz a jövőre. Egyébként akad még párhuzamosság. A tegnap mindkét könyvásár első főszereplői ? természetesen a könyveken kívül – a gyermekek voltak és mindkét helyszínen egykori vagy jelenlegi RMDSZ tisztségviselők, volt vagy jelenlegi költők, akár így is fogalmazhatnék, irodalompolitikusok, üzentek a közönségnek. Kolozsváron Markó Béla, Csíkszeredában pedig Kelemen Hunor. És mindketten derűlátásukat fejezték ki, hogy hiába élünk az elektronika és a digitalizáció korszakában, hiába vesznek egyre inkább körül mindenféle méretű képernyők, a papíralapú könyvek még sem tűnnek el. Sőt mi több, a megjelent címek láttán akár az is megfogalmazható, hogy számuk egyre növekszik. Valóban, hazai és nemzetközi statisztikák támasztják alá, hogy a  gyermekirodalom tekintetében ez feltétlenül igaz, sőt még az is megfogalmazható, hogy ez esetben a példányszámok sem csökkennek, ez a legbiztosabb piaci rés. Egyrészt, mert a könyvvel mindig szívesen ismerkedő gyermeknemzedékek amúgyis követik egymást, másrészt pedig a szülők és nagyszülők szívesen emlékeznek a maguk gyermekkorára és előszeretettel vásárolnak könyveket a gyermekeknek, az unokáknak is. Más tekintetben azonban a témaválaszték és a példányszámok alakulása már fogas kérdés. Az utóbbi évek termése láttán egyértelmű, hogy noha itthon, Erdélyben is, kiváló szépirodalmi munkák születtek, mégsem ez uralja a hazai magyar könyvpiacot, még akkor sem, ha egy-két cím két-három kiadásban is elfogyott, hanem vagy a mindennapi élettel kapcsolatos témák kerülnek terítékre, vagy a néprajzi, a társadalmi és leginkább a történelmi búvárkodások különböző tanulmányai látnak könyvformában is napvilágot, a nyomdai-nyomtatási költségeket különböző pályázatok, hozzájárulások, adományok által természetesen alaposan megtámogatva. Feltűnő ugyanakkor az is, hogy ezek a médiában rendszerint erőteljes visszhangra találó tudományos könyvek már ugyanezt nem mondhatják el magukról az olvasók tekintetében. Jól bizonyítja ezt, hogy az erdélyi könyvkiadók termésének ez a része majd mindig kellőképpen leárazva kerül a könyvvásárokra, ami azt is igazolja, hogy valahol a háttérben az eladatlan készletek egyre inkább halmozódnak. Mint ahogyan az is egyre  inkább megfigyelhető: a könyvvásárokon mind gyakrabban  és mind nagyobb számban jelennek meg a különböző, kisebb-nagyobb antikváriumok, akár egyetlen lejért vagy kimondottan alacsony átlagáron kinálva a régi könyveket, ami azt is jelenti, hogy nagyon sokan ? és minden bizonnyal nehéz szívvel – , de felszámoljuk otthoni könyvtáraikat és akár ingyen is tovább adják egykori kedvenceiket. Mindaz tehát, ami a könyvvásárokon látható, érezhető, tapasztalható finom részletekben is össze rakja azt a kort, amelyben élünk és nem kétséges, hogy egykor majd ezeket az időket is megírják. Hogy témaként szolgáljunk majd az elkövetkező évtizedek könyves seregszemléinek.