Ma rendkívül nehéz dolgom van, mivel minden az 1848?1849-es forradalom és szabadságharc kitörésének 170. évfordulója körül forog. Szinte nincs olyan magyarlakta település, ahol ne emlékeznének a márciusi ifjakra, példaértékű cselekedeteikre. Nekik is köszönhető, hogy március tizenötödike jelképpé vált és ma már a magyar nemzet szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.
Március 15-én egyébként a magyar sajtó napját is ünnepeljük, arra emlékezve, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit, az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot és Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt. Szintén aznap hirdették ki a polgári sajtószabadságot, amelyet április 11-én törvénybe is foglaltak. Ez akkoriban hatalmas fordulatot jelentett a korábbi szigorú cenzúra időszakához képest. Ennek emlékére Magyarországon 1990 óta minden évben megünneplik a magyar sajtó napját, sőt a Széchenyi-, Kossuth- és József Attila-díjakat is ezen a napon adják át.
Mivel ma mindenhol visszatekintenek a 170 évvel ezelőtti történésekre, sőt annak következményeit is hosszasan taglalják, nem látom értelmét annak, hogy bővebben kifejtsem a témát. Helyette inkább arról beszélnék, hogy mit tehetünk mi nap mint nap a magyarságunkért. Mert az év nem csak egyetlen napból áll. Egyéni felelősségünk, hogy tisztán tartsuk, megéljük az anyanyelvünket, esetleg finoman figyelmeztessünk másokat, ha észrevesszük, hogy hányaveti módon bánnak vele.
Többször céloztam rá, de most is elismétlem az MTA Nyelvtudományi Intézeténél dolgozó dr. Ludányi Zsófia szavait, aki szerint ?a helyesírás magas presztízsértékkel bíró ajánlás?, ami azt jelenti, hogy a szövegeinkkel elsősorban magunkat minősítjük. Ennek sajnálatos módon egyre kevesebben vannak tudatában, amit mi sem bizonyít jobban, mint a helyesírás szempontjából hibás plakátok, szórólapok, honlapok, közösségi médiában megjelenő rövidebb-hosszabb bejegyzések tömkelege.
Sokan felteszik a kérdést, hogy mi értelme van helyesen írni, ha az üzenet így is, úgy is eljut a célközönséghez? Igen, lehet, hogy eljut egyesekhez, de az igényesebbek valószínűleg azonnal hátat fordítanak egy-egy reklámszövegnek, ha észreveszik, hogy tele van helyesírási, nyelvhelyességi hibákkal. Hisz mi garantálja, hogy a meghirdetett termék vagy szolgáltatás minőségi, ha az illető személy vagy cég még arra sem képes, hogy legalább egyszer átolvassa a nyilvánosság elé kerülő szöveget.
Mielőtt bárki azt mondhatná, hogy csak kritizálni tudok, van néhány, mások számára is hasznosítható ötletem, amelyet én is alkalmazok a mindennapi munkám során. Már szövegírás közben igyekszem a lehető legérthetőbben megfogalmazni a gondolataimat, úgy hogy akár egy ötödikes gyerek is megértse. Hogy elkerüljem a szóismétléseket, fellapozom a rokon értelmű szavak szótárát vagy keresek egyet a világhálón.
Miután megírom a szöveget, amennyiben lehetséges és senkit sem zavarok vele, hangosan visszaolvasom, így azokat a hibákat is kiszűröm, amelyeket írás közben nem vettem észre. Ha egy-egy szó helyesírásával nem vagyok tisztában, akkor rákeresek A magyar helyesírás szabályai című kiadványban, amely 2015-ben jelent meg, de a helyesiras.mta.hu internetes oldal is sokat segít minden egyes nap. Természetesen még így is tévedhetek, de mindenképpen csökkentem annak az esélyét, hogy helytelen szövegeket adjak ki a kezemből.