Hallották? Romániában március elsejétől egyből háromszorosára nőtt az orvosok fizetése. Ez mérsékelheti az egészségügyiek elvándorlását. Futó hír volt a sajtónkban, akárcsak a többi béremelés, például a tanároké, valamint a nyugdíjak növekedése… (Felesleges mondanom, hogy a jobboldali sajtónkban, hisz más sajtónk nem nagyon van.)
Beugrik, hogy országunk a kevesek közé tartozik, amelyek eleget tesznek a NATO-követelménynek, hogy az állami költségvetése két százalékát katonai kiadásokra fordítsák?
No de arról csak hallottak, hogy Románia évek óta első a gazdasági fejlődés üteme tekintetében! Vagy hogy egy év alatt közel tucat milliárdnyi euróval nőtt az európai támogatási alapok lehívása? (Miután Iohannis technokrata kormánya nulla eurót hívott le…)
… Semmi kedvem vívmánybeszámolót tartani, mint egy érinthetetlen főügyész, de a lényeg az, hogy a sajtó fontos eredményekről méltatlanul kevesebbet ír nem csak a kelleténél, de annál is, amit a szakmai tájékoztatás minimális igényei megkövetelnének.
Ezzel szemben kéjjel prezentál mindenféle botrányokat, elsősorban természetesen a kormány, a parlament, az Alkotmánybíróság és még néhány fontos intézmény elleni tüntetéseket, bilinccsörgést, köztéri jelképes kivégzéseket, karaktergyilkosságokat.
Elhűlve olvastam például tegnapelőtt, hogy ?több mint ötven ember? megostromolta (volna) a parlament épületét a Korrupcióellenes Ügyészség és a tökéletes igazságügyi törvények védelmében. Hát mi folyik itt?
A sajtónak nagy szerepe lehet abban, hogy amint egy friss felmérés mutatja, a román állampolgárok többsége szerint országuk rossz úton halad, eltérően az Európai Uniótól, amely szerintük a jó úton halad. (Miközben az EU fejesei szerint Románia mondhatni az EU jótanulója.)
Ezek után nincs mit tennem, be kell állnom nekem is a sorba, arról kell beszélnem, amiről mindenki! Íme néhány gondolat a korrupcióellenes harcról, illetve mindarról, amit takar.
Kezdem azzal a régi gyanúmmal, hogy Romániában a korrupció elleni harc leple alatt épp hogy korrupció és a hatalommal való visszaélés folyik. Hogy az antikorrupció ? korrupt! Idézem a kifejezés közkeletű meghatározását: a korrupció ?olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedetek elkövetését jelenti, amelyekkel valaki pénzért vagy más juttatásért, illetőleg juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat, illetve saját magát; és attól függően, hogy milyen pozícióban van az előnyhöz juttató, beszélhetünk például politikai, közigazgatási, rendőri, katonai vagy gazdasági korrupcióról?.
Jóideje dőlnek megállíthatatlanul a leleplezések, a példák ilyen cselekedetekre: kétségbevonhatatlan bizonyítékok kerülnek elő botrányos eljárásokról, az emberi méltóságnak és az ártatlanság vélelmének semmibe vételéről, a korrupcióellenes ügyészek önkényeskedéseiről, olyan törvénytelenségekről, amelyeket egyetlen demokratikus jogállamban sem tűrnének el ? nálunk pedig az államelnök, a főügyész, a közvélemény, de maga az igazságszolgáltatás is cinkosan hallgat róluk. Sérthetetlenségük tudatában a DNA-ügyészek megfélemlítenek és zsarolnak politikusokat, tanúkat, újságírókat, nem beszélve a bírákról. Ilyen esetekről beszéltem a múlt héten is.
A legújabb megabotrány éppen arról szól, hogy a DNA főügyésze egy civil (polgári) perben, amelyet ő maga indított a Mircea Basescut leleplező tévéadó újságírói ellen, tehát saját egyéni érdekében az intézményét ráuszította a bírákra megfélemlítve, megfenyegetve őket. Ha ezt is el lehet hallgatni, ha ez is következmények nélkül marad, akkor tényleg vége a sajtószabadságnak és az emberi jogoknak Romániában!
Nem idézem ismét az igazságügyi miniszter érveit, amelyek Kövesi visszahívása mellett szólnak. Nem akarok általánosítani személyeket illetően. Tudom, hogy vannak becsületes ügyészek. Ismerem a DNA vívmányait (sőt, részben azt is, amit elhallgat), tudom, hogy reálisan hozzájárult a korrupció csökkenéséhez. (Mint ahogyan szüntelen forradalmi lendületével ahhoz is, hogy az országot a legkorruptabbak között emlegetik, holott már rég jóval kevésbé az mondjuk Magyarországnál).
Mindezek ellenére úgy vélem, hogy a romlottá és a titkosszolgálatokkal összefonódva politikai fegyverré váló, a társadalmat megosztó DNA ma már olyan rendszerszintű, nemzeti érdeket veszélyeztető problémát jelent, amelyet nem lehet személyekre szóló intézkedésekkel megoldani. A DNA megreformálhatatlan! Kövesi visszahívása és büntetőjogi kivizsgálása szükséges, de nem elégséges. Tehát véleményem szerint a Korrupcióellenes Ügyészséget úgy, ahogy van, meg kellene szüntetni!
A korrupció ellen pedig harcoljon tovább, magasabb szinten, friss lendülettel, az új igazságügyi törvények alapján: az ügyészség normális országos szervezete, mint minden valós demokráciában. A korrupció elleni harcnak már csak azért sem szabad leállnia, hogy végre kerüljenek sorra a másik oldal korruptjai is, akiket eddig a román igazságszolgáltatás megkímélt.