A skizofrén helyzetnek, amelyben mi erdélyiek leledzünk, előnye, hogy a dolgoknak egyszerre láthatjuk a romániai és a magyarországi vetületeit, vonatkozásait, párhuzamot tudunk vonni, összehasonlíthatjuk a két országot például a gazdasági fejlődés, a demokrácia, a jogállamiság vagy a korrupció szempontjából. Vegyük ez utóbbit.
Olvasom, hogy egy ellenzéki párt Magyarországon azt ígéri, hogy választási ?győzelme után? ? persze még az ?esetén? is túlzás lenne ? korrupcióellenes ügyészséget állítana fel. A korrupció úgyszólván intézményessé vált Magyarországon, volna tehát bőven mit vizsgálni, elsősorban a hirtelen és mértéktelen meggazdagodások és a lenyúlt európai alapok körül.
Alig derült ki Orbán Viktor vejének tizenhárom milliárd forintos ügylete, az Európai Csalás Elleni Hivatal közzétette, hogy a magyar kormány egyik államtitkárával kapcsolatban is vizsgálódott, igaz, ezúttal negyedakkora összegű lopás ügyében. Miközben a botránnyal címlapsztorikban foglalkozik a mérvadó nemzetközi sajtó, a kormány különböző szilárdjai útján próbál hárítani. Amúgy az OLAF negyven ügyben állapította meg, hogy szabálytalanul használták fel az uniós pénzeket. Nota bene, a mulatság után a cechet ? vagy annak nagy részét ? az adófizetők állják.
Az erdélyi magyar sajtó nemigen vevő az anyaországi botrányokra, tehát sokak számára feltehetően ez a skandalum is újdonságként hat, sőt el sem hiszik az ilyesmit ? itt az emberek ugyebár világosan tudják, hogy mit kell hinni. Pedig feltehető, hogy az erdélyi egyházak és média számára juttatott monumentális magyar támogatás sem minden részletében átlátszó, túl azon, hogy politikai célja van, amit legegyszerűbb szavazatvásárlásnak nevezni.
Csakugyan jól jöhetne tehát Magyarországon is egy korrupcióellenes vádhatóság, akár a román intézmény mintájára. Ezt úgy értem, hogy a hatásköre, jogi szabályozása akár hasonló lehet (az eltérő sajátosságok szükséges figyelembevételével), ugyanakkor a DNA működését, annak pervertálását, összefonódását a titkosszolgálatokkal, visszaéléseit inkább elrettentő példának kellene tekinteni.
Két politikai szörnyeteg, Basescu államelnök és Macovei igazságügyminiszter 2005-től olyan rendszert épített ki, amely a korrupcióellenes harc leple alatt az ellenfelek kiiktatását célozta. Később az ördöngös rendszer önjáróvá és teljhatalmúvá vált. A titkosszolgálatok üzleti tevékenységet folytathattak, tehát érdekeltté váltak gazdasági konkurensek felszámolásában. Az ügyészek, a magisztrátusok mindmáig mentesek bármiféle felelősségrevonástól. Többek között ennek a visszás helyzetnek a felszámolását célozza az igazságügyi törvények módosítása, amit szintén botrányok kísérnek.
A hangfelvételeken, amelyeket a DNA egyik ?elitalakulatában?, a ploiesti-i terrorházban rögzítettek ? egy tévéadó vasárnap estétől sugározza őket kitartóan ? két fő vádmester maga mutatja be, szinte kérkedve, hogyan dolgozták ki minden részletében a ?koncepciót?, hogyan működik az ügyészállami gépezet: hogyan kreálnak hamis bizonyítékokat, hogyan diktálják megzsarolt tanúknak a vallomásaikat, hogyan csuknak le, iktatnak ki bárkit, aki nem engedelmeskedik nekik, sőt a háttérben fölsejlik a szervezett bűnözés is.
A botrány fellebbentette a fátyolt egy olyan ?titokról?, ami engem is kezdettől fogva nyugtalanított: miért kerülnek százszámra a dossziék pont Ploiesti-re? (Például a Victor Ponta miniszterelnöké vagy a Tiberiu Nitu országos főügyészé.) Nos, azért épp oda, mert ott működtették Kövesi hű emberei az ?elitalakulatot?. A kommandót, amely a politikai leszámolásokat is elindította.
Aki mindezt ?mesterséges botránynak? nevezi, az vagy nem hallotta a két ploiesti-i ügyész önfeljelentéssel felérő kijelentéseit, vagy pedig valami nagyon elhomályosította az ítélőképességét.
Az országos főügyésznek igaza van, amikor óv a túlzott általánosítástól, de épp a hatóságoknak és elsősorban a DNA-nak a feladata, hogy bebizonyítsa: a probléma nem rendszerszintű. Véleményem szerint nem lesz könnyű dolguk, ugyanis a megfélemlített, megzsarolt áldozatok és tanúk, de az ügyészek közül is néhányan bátorságra kaptak ? újabb leleplezések, botrányok várhatók.
Más országokban egy ilyen cirkusz után szinte magától vonul azonnal vizsgálati fogságba a két önkényeskedő ügyész (ehelyett egész éjszaka a székházban ?rendezgettek?), és mond le az országos főügyész és korrupcióellenes főnök, akik nem orvosolták idejében a helyzetet, noha szinte kizárt, hogy nem tudtak róla ? akkor pedig azért…
Tegnap este Kövesi élete első (és utolsó) sajtóértekezletén az igazságügyi rendszer ellen történő támadásról beszélt, ellentmondásosan, csúsztatásokkal, nem valami meggyőzően.
Miért, a kormányt, a parlamentet, az alkotmánybíróságot nem érte, nem éri sorozatos agresszió? Itt két oldal háborújáról van szó, és nem nem biztos, hogy kiderül, melyik oldalról üt át először a ?támadás?. Addig is marad a zűrzavar, a bizonytalanság.