Szeretettel köszöntöm a kedves hallgatókat. Ma és jövő csütörtökön személynevekből keletkezett köznevekről lesz szó. Valószínűleg jó páran már tudják, hogy ki áll a volt, a szendvics, a begónia, az Újházi-tyúkhúsleves és a zserbó szavak mögött, de az is lehet, hogy jó pár meglepetésben lesz részük.
Ha azt mondom, hogy volt, bizonyára más is eszükbe jut a van ige múlt idején kívül. Az elektromos feszültség mértékegységéről van szó, amelynek a jelét nagy V betűvel írjuk. Nevét az 1745?1827 között élt Alessandro Volta olasz fizikusról kapta. Az általa előállított Volta-elem feszültsége megközelítőleg 1 V, míg a manapság használt ceruzaelemek névleges feszültsége 1,5 V. Ha már szóba került a volt, a wattot is megemlítem, amely a teljesítmény mértékegysége. A híres skót mérnökről, James Wattról kapta a nevét, aki nagyban hozzájárult a gőzgép fejlesztéséhez. A watt jele a nagy W.
A folytatásban két virágnév történetét ismertetem, mégpedig a begóniáét és a dáliáét. A begónia az 1638-ban született Michel Bégon francia amatőr botanikusról kapta a nevét, akinek a botanikai érdeklődését a váltóláz felkutatása vezérelte. Egyébként a Begóniafélék családjába tartozó Begonia nemzetséghez mintegy 1000 faj tartozik.
Most már beszélhetek a dáliáról. Maga a megnevezés az őszirózsafélék családjába tartozó virágos évelő növények nemzetségét takarja. Andreas Dahl svéd botanikusról kapta a nevét. Az Észak-Amerikában honos népszerű dísznövényt a spanyolok hozták Mexikóból Európába, és Katalóniából terjedt el Európa-szerte.
Itt az ideje, hogy a korgó gyomromra is gondoljak, ezért beszélek egy kicsit a szendvicsről. John Montagu, Sandwich negyedik grófja révén vált ismertté, aki az egyik elmélet szerint szenvedélyes játékosként nem akart felállni az asztaltól, amely mellett kártyázott. Mivel állt szándékában étlen maradni, megkérte a szolgáit, hogy tegyenek neki egy szelet húst két kenyérszelet közé. Egy másik feltételezés szerint a szendvicsnek köszönhetően nem kellett megszakítania az íróasztalánál töltött hosszú órákat.
A felsorolásból az Újházi-tyúkhúsleves sem maradhat ki, amely a debreceni születésű, 1841?1915 között élt magyar színészről, jellemkomikusról, a realista színjátszás egyik úttörőjéről, Újházy Edéről kapta a nevét, aki mindenek mellett kiválóan főzött. Krúdy Gyula Újházi levese című novellájából kiderül, hogy a ?tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldséggel? asztalra tett, és a színész ideái szerint formálódott leves a városligeti Wampetics vendéglőben születhetett meg és vált Újházi-levessé, valamikor 1889?1893 között. A megnevezésben kötőjelet teszünk a nagy kezdőbetűvel írt, i betűre végződő Újházi és a kisbetűs leves közé.
Megérkeztem a desszerthez, pontosabban a zserbóhoz, amely valószínűleg ismerős a hallgatóknak. Gerbeaud Emil svájci származású budapesti cukrász, csokoládékészítő mester, csokoládégyáros nevéhez fűződik. Állítólag a Gerbeaud-házban működő Vörösmarty Cukrászda találmánya volt a diós-lekváros, csokimázzal borított klasszikus karácsonyi sütemény, vagyis a zserbószelet. Egyébként Emile Gerbeaud honosította meg Magyarországon a macskanyelvet és a konyakosmeggyet.