Hallották önök, hogy Romániában az új igazságügyi törvények csak azért születnek a parlament boszorkánykonyhájában, hogy a ?vörös pestis? korrupt politikusai megszabaduljanak a börtöntől (felakasztástól, karóbahúzástól)? Hát azt tudják, hogy e törvények szerint az őrülteket mind kiengedik a pszichiátriákról, hogy a metrós gyilkos megmeneküljön a büntetéstől? Különben a börtönök lakóit is szabadon engedik. Bizony, mindezek megtörténhetnek, ha nem megyünk ki tüntetni Justitia függetlenségéért.
Gyűjtöm a nagyotmondásokat, borzongatásokat, valahogy mindig éreztem, amit elmélyült lélektani kutatások nemrég igazoltak: a morbid humor szoros összefüggésben, egyenes arányban van az intelligenciaszinttel. Ha ráadásul a rémségek előrevetítése, a szándéktulajdonítás [pályázatot hirdetek a ?proces de intentie? legjobb magyarítására!] ünnepélyességgel, fontosság- vagy egyenesen küldetéstudattal párosul [a ?tembel solemn? kifejezést sikerült ?ünnepélyes idiótá?-nak fordítanom, matematikus barátom erősíti, hogy a ?dölyfös lökött? jobb], nos, az egyenesen kéjes szellemi élvezetet okoz olyan perverzeknek, akik bármikor visszaélnének a rejtélyes körülménnyel, hogy az említett hölgynek be van kötve a szeme (s ennélfogva a mérleget sem látja).
A jogi törvénymódosításokról azonban Klaus Iohannis államfő jól megmondta: ?Ha valaki azt képzeli, hogy ezen törvények elfogadása következmények nélkül marad, az egyszerűen a Holdról esett ide?. Nem tudom, ki képzelheti, hogy bármely törvény ?következmények nélkül maradhat?, de a bölcs lakásüzér nyilván azt akarta közölni, hogy ezt az újabb parlamenti csínyt ő nem hagyja annyiban. Vegyük észre, mennyire emelkedetté teszi a kijelentést a Hold emlegetése, utána az ünnepélyesen körülhordozott tekintet…
Komolyra fordítva a szót, a Basescu-Macovei páros ügyészállami terrorját felszámoló módosításcsomag, a titkosszolgálatok kizárása az igazságszolgáltatásból alapvető feltétele az igazi függetlenségnek; az pedig, ahogyan az RMDSZ munkálkodott rajta ? nemkülönben ahogy döntéseit megmagyarázta ? olyan tisztességes magatartás, aminek remélhetőleg lesz erkölcsi, politikai és adminisztratív hozadéka.
Szomszéd tájakra vándorolva, azt hallották-e, hogy ?Adolf Hitler óta senki nem adott olyan ultimátumot Magyarországnak, mint Martin Schulz?? Jegyezzük meg miniszterelnöki miniszter Lázár János eme fennkölt szavait! Bizony, ez egy big-big-big ultimátum volt! A német pártelnök ugyanis arról beszélt, hogy Európai Egyesült Államokra van szükség, és akinek ez nem tetszik, annak nincs helye az unióban. (Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.)
Lázár társa a nagyívű látomásokban, országgyűlési Kövér László nemrég ennél is általánosabb figyelmeztetést kockáztatott meg: ?Aki nem vallásos, annak identitása sincs, ezért előbb-utóbb gyilkos lesz.? Egek! Több a gyilkos, mint az áldozat! Ateista társaimmal már nézegetjük is a térképen, hogy gyilkolászásaink utánra melyik börtönt válasszuk magunknak.
A manipuláció legalávalóbb formája azonban a huncutkodó sejtetés, amit utána le lehet tagadni. Emlékszünk a gyermekekkel eljátszatott kommandói ?migráncsos népszínműre? a fagylaltoskocsival? Most szintén Erdélyből származik (állítólag) a leölt, megperzselt disznóra írt ?Ő VOLT A SOROS? promó, aminek félreérthetetlen ?üzenetét? maga frakciós Gulyás Gergely tagadta le, a hülyét tettetve s ezzel minket is hülyének nézve. Józan ember méltóságán alulinak érzi ezzel kapcsolatban vitába bocsátkozni, elég ha egy gazdaember intelmét idézzük: aki felnevel egy állatot, sosem csinálna viccet a leöléséből! https://444.hu/2017/12/15/egy-jo-gazda-sosem-csinalna-viccet-egy-allat-leolesebol-miutan-felnevelte
Ez a disznóság eszembe juttatta kisgyermekkori jóbarátomat, Csuli malacot. Őt még Petinél, az őzikénknél is jobban szerettem, mert a kecses haver mindegyre felöklelt, amikor nőni kezdett a szarva, de akár Rexnél is, a német juhásznál, aki puszta lelkesedésből, más módszerrel ugyan, de szintén gyakran földre tepert. Csulival jó volt játszani, rohangászni, beszélgetni, kedves és okos volt, szerette, ha simogattam, vakargattam. Vesztünkre mind megnövünk, vele is ez történt. Aznap, amikor leölték (levágtuk!), estig kóboroltam. Jártam a poros utcákat, s közben nyeltem a könnyeimet. Otthon nem hogy enni nem voltam képes a ?finomságokból?, de rájuk nézni sem volt erőm. Persze ma már tudom, Csuli ezért volt a világon, létének értelme teljesedett be a halálával. (Nem mindenkinek van ekkora szerencséje.)
Csakugyan eljött a sora. De a gondolatot, hogy megcsúfolhatták volna, például heccből a tetemére írva valamilyen aljasságot, ma sem tudnám elviselni. És most már mind gyakrabban fog eszembe jutni az a kedves játszótárs.