Ma van a téli napforduló, azaz a csillagászati tél kezdete. Az év leghosszabb éjszakája vár ránk, de holnaptól egészen a nyári napfordulóig hosszabbodnak a nappalok. A téli napforduló különben a legtöbb ősi vallás egyik legalapvetőbb ünnepe volt, azt hirdette, hogy a sötétség felett mindig úrrá lesz a világosság.
A mai ember csak annyit érzékel az egészből, hogy az elkövetkező időszakban lerövidülnek a végeláthatatlannak tűnő téli esték és lassú léptekkel közeledik a tavasz. Annál nagyobb jelentősége van viszont a karácsony napjának, és az azt megelőző szentestének.
Krisztus születésének megünneplése 325 és 335 között, a niceai zsinat intézkedései kapcsán került be a köztudatba. Abban az időben igyekeztek népszerűsíteni a zsinat határozatát, miszerint Jézus Krisztus isten is és ember is egy személyben.
Az ünnep napját azonban nem volt egyszerű kitűzni, mivel egyes vélemények szerint Jézus december 20-án született, mások viszont úgy vélték, hogy április 18-án vagy 19-én, de november 25-e és január 6-a is felmerült a világrajövetelének dátumaként. Végül december 25-ét jelölték meg az ünnep napjának, ezzel is ellensúlyozva a téli napforduló alkalmával tartott pogány ünnepet.
Felvetődhet a kérdés, hogy mégis honnan ered a karácsony szavunk? Az etimológiai szótár szerint déli szláv, valószínűleg bolgár jövevényszó, a magyarba a keleti egyház műszavaként került be. Sokan viszont úgy vélik, hogy ősi magyar szó, a vitát viszont nem én fogom eldönteni.
Azt azonban nem győzöm hangsúlyozni, hogy a magasztos érzelmi töltet ellenére, mindig kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepek, nevezetes napok, történelmi események, időszakok nevét, és ebből kifolyólag az advent, a szenteste, a karácsony, a vízkereszt, a húsvét és a pünkösd szavakat is. Ennek ellenére évről-évre vannak olyanok, akik nemcsak a karácsonyt, hanem a többi szót is nagybetűvel kezdik az ünnepi jókívánságaik szövegében, ami helytelen.
Egyébként, ahogy már korábban is említettem, idén december 24-én gyújtjuk meg a negyedik gyertyát az adventi koszorún, ami azért is különleges, mert szenteste is aznapra esik.
Rá egy hétre már a szilveszteri mulatságok zajlanak, január elsején pedig boldog új évet kívánunk egymásnak. Ha írott formában küldünk jókívánságot, mindenképp különbséget kell tenni a különírt új év és az egybeírt újév között. A különírt változat rövid idő óta tartó évet jelent, míg az egybeírt írásmóddal az év első napjára mint ünnepre célzunk. Mivel általában a jókívánság nem egyetlen napra, hanem a teljes évre szól, a boldog új évet kívánunk mondatban külön kell írni az új évet szavakat.
Zárásként szeretném elmondani a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum kilencedikes diákjának, Stier Bencének a Karácsony című versét. Fogadják szeretettel.
Ünnepi díszbe öltözik a szív,
A fenyőfa mindenkit maga köré hív.
Világít rajta színes égők sora,
A szeretet melegével telik meg a szoba.
Letettünk minden szomorúságot,
Öröm ölel át ma minden családot.
Megszólal a csengő, lelkünk muzsikál.
A világon mindenhol az öröm dala száll.
Eljött a karácsony boldog, békés napja,
Összejön a család apraja-nagyja.
Csillognak a szemek, mosolyog mindenki,
Nem állja útját e csodának semmi.
Legyen boldog ünnep szerte a világon,
Maradjon meg ez az érzés, szívemből kívánom.
Kedves hallgatóink, szeretném megköszönni egész évi figyelmüket. Farkas-Ráduly Melániát hallották, áldott karácsonyt, és békés, boldog új esztendőt kívánok!