Tekintettel arra, hogy ma gyásznap van, szeretnék megosztani hallgatóimmal egy olyan történetet, amely kapcsolatban áll a román királyi családdal valamint – Székelyfölddel, és úgy gondolom, hogy nagyon kevesen ismerik. Nos, a Carmen Sylva név minden bizonnyal felidéz valamiféle emlékekeket legalább az idősebb nemzedék számára. Az 1866-ban fejedelemnek meghívott, majd 1881-ben román királlyá koronázott, a Hohenzollern-Sigmaringen családból származó I. Károly felesége ugyanis ezen a néven írta irodalmi alkotásait, mikőzben ő maga hivatalosan az Erzsébet királyné nevet viselte. Német nyelvterületen a történészek azonban még mindig lánykori nevén emlegetik: Elizabeth zu Wied hercegnő. Carmen Sylvának 1909-ben született egy unokahúga, akit Marie Eleonare de Wiednek kereszteltek és akinek neve ott szerepel a Volt Politikai Foglyok csíkszeredai emlékművén. Hogy került oda? Nos, a történetben alighanem ott sűrűsödik az egész huszadik század, és hogy egyszerűbb legyen a megértés, néhány percre magyarosítom a keresztneveket. Eleonóra édesapját, Vilmos herceget 1914-ben meghívták Albánia fejedelmének és feleségével, Szófiával együtt Tiranába költözött. A szkipetárok országában Vilmost inkább királyként emlegették, a címekben és rangokban nem akartak a szomszédos Montenegrótól lemaradni. Albániában az első világháború után azonban kikiáltották a köztársaságot és a király 1925-ben családostól Bukarestbe menekült. 1937-ben a 26 éves Eleonorát Münchenben férjhez adták a nála négy évnél idősebb, ugyancsak neves arisztokrata Schönburg-Waldenburg Alfréd herceghez. Alfréd azonban 1941-ben, a második világháborúban elesett és Eleonóra visszaköltözött Bukarestbe, ahol özvegyként élte át a háborút, majd 1949-ben férjhez ment egy jónevű bukaresti ügyvédhez, Ion Buneához. A több nyelvet beszélő Eleonóra a háború után az akkor még működő angol könyvtárban dolgozott. A fellángoló osztályharc és a mindenütt imperialista kémeket látó években az angol, az amerikai és francia könyvtárak alkalmazottait a történészek által ?könyvtárpernek? nevezett kirakatperben koholt vádak alapján elitélték és Eleonórát 1950-ben 15 évi kényszermunkával sújtották, majd egy női börtönné átalakított középkori kolostorba hurcolták. 1956-ban innen, a Prahova megyei Misleáról szállították át a csíkszeredai börtönbe, amelyet a kommunizmus büntetteit feltáró történészek az akkori évek egyik legkegyetlenebb fogvatartó helyének tartanak. Eleonore de Wied hercegnő ? hogy térjek vissza eredeti nevére ? néhány hét múlva itt adta vissza lelkét teremtőjének és nem ő az egyetlen, több román női foglyot is itt kínoztak hónapokon és éveken át. A nyáron tragikus hirtelenséggel elhunyt Nagy Ödön csíkszeredai képzőművész 2000-ben készítette el a Volt Politika Foglyok csíkszeredai emlékművét, az idén pedig a bronzból és terméskőből ötvözött szobor köré, kőlapokra, felírták a Nagy Benedek történész – maga is volt politikai fogoly, rendszerváltás utáni volt parlamenti képviselő – kutatómunkája által kiderített 227 politikai fogoly nevét. Itt figyeltem fel a későbbi Mihály királlyal is rokon Eleonore de Wied hercegnő nevére és jóideig nyomoztam, hogy hallgatóimnak is el tudjam mondani a történteket. Talán ott fent, az egekben most találkoznak, és a történelmi fordulatokkal teli múlt után megbeszélik a királyi család jövőjét is.