Miközben a tudomány és a kutatási eredményeit hasznosító technikai fejlesztés soha nem látott forradalmat idéz elő mindennapi életünkben, az emberi társadalom átalakulásában, maguk a tudósok a széles nyilvánosság előtt mondhatni arctalanok, a lapok és képernyők ?felületeit? elözönlik a politika, rosszabb esetben a bulvár ?celebjei?.
Pedig a tudósok néha megszólalnak a köz dolgaiban is. Nemrég például, tiltakozásul egy trágárul radikális véleménymondó magas állami kitüntetése ellen, a magyar és nemzetközi akadémiai élet számos személyisége emelte fel a hangját, elhatárolódásul lemondva korábbi saját kitüntetését. Nem történt semmi, a kormány kiállósabb képviselői ?megmagyarázták?, hogy miért érdemelte meg az erkölcsi bűzbomba a díjat; a sajtópankrátor hívei és ellenzői amúgy is régen külön táborokba tömörültek, a tudós és művész személyiségek pedig ott maradtak hatás és díj nélkül.
De nincs jobb fogadtatása a tudósok véleményének fontosabb kérdésekben sem. A világ kétségbeesetten figyeli, hogy első embere nem hisz a klímaváltozásban, és nem hajlandó tenni ellene. Azt elképzelem, hogy Donald Trumpnak ez a meggyőződése ? hogy tehát a földi klíma drasztikus megváltozása nem emberi beavatkozás eredménye is, hanem csak ?tudósok? kitalációja ? szintén szakvélemények hatására alakult ki. (Amit számára megerősíthetett, hogy hatalmas és giccses lakosztályában mindenütt 20 Celsius-fokot, illetve az ennek az értéknek megfelelő Fahrenheitot mutat a hőmérő…) De hogy ez a hite nem rendül meg az olvadó jéghegyek, a hurrikánok és a térképek, az éhező emberek és a migráció láttán sem, számomra azt jelenti, hogy ennek a hatalmas embernek az intelligenciájával és a szívével valami nagyon nagy baj van.
Nem tudom, eljutott-e hozzá például az a jelentés, amely szerint három évnyi magas szinten való stagnálás után idén várhatóan ismét még tovább növekszik, mintegy két százalékkal, a világ szén-dioxid-kibocsátása. Ennek nagy része a fosszilis égéstermékek használatából származik, elsősorban Kína járul hozzá jelentősen a kibocsátás növekedéséhez. És nyilván a 2018-as is növekedéssel számolnak a szakértők.
Hogy milyen nagy a baj, jelzi az a figyelmeztető közlemény, amelyet a minap 184 ország 15.364 tudósa adott ki az egész világ számára, de nem csodálkoznék, ha némelyikük Donald Trumpra gondolt volna, idézhetetlen szavakat mormolva…
A BioScience című tudományos lapban kiadott dokumentum szerint (pdf) az emberiség nem tudott előrelépést tenni a már több mint két évtizede jelzett veszélyek megoldásában, sőt, a dolgok még rosszabbul állnak, mint valaha. És ezek a szakemberek nem amolyan petíciókat eregető szobatudósok, ők azok, akik hatalmas tudományos apparátussal méréseket végeznek, adatokat elemeznek, és következtetni tudnak hosszú távú hatásokra.
Hamarosan túl késő lesz irányt módosítani, és elkerülhetetlen lesz a bukás ? idézem én is, az index.hu alapján, William Ripple, az Oregon Állami Egyetem ökológusának bevezetőjét. A globális klímaváltozás súlyosságának érzékeltetésére előre bocsátja a fő adatot: 1992 óra fél Celsius-fokkal nőtt a Földön az átlaghőmérséklet, és a széndioxid-kibocsátást sem sikerült megfékezni, az utóbbi 62 (!) százalékkal emelkedett.
Kapcsolódó, egymással ok-okozati kapcsolatban lévő, illetve egymás hatását erősítő folyamatokról van szó, a legfontosabb problémák a következők: 2 milliárddal több ember él a Földön, mint negyed évszázaddal ezelőtt; nehezebb friss vízhez hozzáférni (és ezzel kapcsolatban nem lehet nem gondolni a várható népesség-elvándorlásra a klímakatasztrófa sújtotta területekről); zsugorodnak az erdők; kevesebb a vadon kifogható hal. Gondoljunk csak bele: a tudósok huszonöt évvel ezelőtti első nagy figyelmeztető közleménye óta az állatvilágban minden emlős-, gyík-, kétéltű- és halfaj egyedszáma 30 százalékkal csökkent!
A tudósok tettek néhány általános javaslatot is, például több természeti rezervátumra lenne szükség, csökkenteni kellene a szemétbe jutó élelmiszer és műanyagok mennyiségét, és támogatni kellene a fogyasztás csökkentésére irányuló kezdeményezéseket. Ez lenne a politikusok, a kormányok dolga. De hát ugye Donald Trump…
Félő, hogy a vesztünkbe rohanunk, félő, hogy az életünk egyre nehezebb és egyre bizonytalanabb lesz. Félő, hogy már késő…