Minden jel arra vall, hogy spanyol nacionalizmus ide vagy oda, a spanyolországi állapotok azért mégsem hasonlíthatók össze a hazaiakkal.
GAD3 elnevezésű madridi közvéleménykutató intézet ? múlt vasárnap nyilvánosságra hozott adatai szerint ? az ország összlakosságából válogatott válaszadók 70 százaléka véli úgy, hogy ? az akkor még csak 8 ? katalán politikusnak az ügyészség által elrendelt letartóztatása a december 21-i választásokon többet használ a katalán szeparatista pártok ügyének, mint amennyit árthat. Annál is inkább, mert a rovásukra írt ?bűnök? ? az érvényes spanyol jogrendszer szerint ? összesítve több mint 50 évre is terjedhetnek. És bár az államügyészség időközben megpróbálta némileg mérsékelni álláspontját, a katalánok valóban keserűséggel fogadják a híreket, s az eljárásban a katalán sajtó inkább a közönséges bosszúvágy, semmint a törvényes paragrafusok tárgyilagos alkalmazásának példáit látja.
A tiltakozások borítékolhatók. És nem csupán a katalánok tüntetnek, hanem a baszkok és a galíciaiak is, a spanyol fennhatóság alá tartozó szigetek egy részének lakosságáról nem is beszélve.
Annál is inkább, mert az Eurobarométer adatai szerint maguknak a spanyoloknak az 58 százaléka is úgy véli, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége hazájukban ?gyenge? vagy ?nagyon gyenge? lábakon áll. S 49 százalék véli úgy, hogy a bíróságokat egyenesen a politika tartja fogságában. A bolgárok és a horvátok után ebből a szempontból Spanyolország a 28 európai állam közt harmadik a sorban. Ha még bennünket, romániaikat is messze megelőznek, nem nehéz elképzelni, mi lehet a valóságos helyzet.
De ami a legmegdöbbentőbb, az az, hogy a nacionalisták által szervezett madridi és barcelonai úgynevezett ellentüntetések dacára a spanyolországi összlakosság többsége véli úgy, hogy Katalónia jövőjét tényleg egy ? a központi kormányzattal folytatott tárgyalások nyomán kieszközölt ? legális referendumnak kellene eldöntenie.
Ami arra utal, hogy a spanyolok egy jelentős részében, akárcsak a kanadai vagy az angol állampolgárokban még a spanyol politika és a jog együttes terrorjának sem sikerült teljesen kiirtania a demokratikus érzületet.
Főként a gazdaság képviselői követelik mind nagyobb számban a konfliktus demokratikus megoldását. A spanyol központi Bank adatai szerint ugyanis, ha Rajoy kormánya továbbra sem a józan eszére hallgat, hanem minden áron a kisebbségeket szeretné megleckéztetni, a politikai bizonytalanság következtében a bruttó hazai összetermék 0,3 százaléktól akár 2,5 százalékig eshet vissza, ami Spanyolország mai, egyébként is siralmas gazdasági helyzetében katasztrofális fejlemény lenne.
De nem csak a spanyol kormány van szerfelett kínos helyzetben, hanem az Európai Unió is. Az Unió államai ugyanis kivétel nélkül ellenzik a katalán függetlenséget. Érthető okokból, hiszen alig van Európának olyan országa, melynek ne lenne többé-kevésbé komoly félteni valója. Még a dánok is német területeket követelnének. Csaknem fél évezredre visszanyúló történeti érvekkel. (Valamiféle félteni valója ? a jelek szerint ? még a mi Magyarországunknak is van.) Minden európai állam hideglelősen reszket attól, hogy ha az Unió kiengedi a szellemet a palackból, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Csak az olyan demokratikus államoknak nincs féltenivalójuk, mint Kanada vagy az Egyesült Királyság, melyek a demokrácia magától értetődő folyományaként elfogadják a függetlenségi népszavazásokat. S kétségtelenül nekik van igazuk, hiszen a referendumban részvevő kisebbségi közösségek tagjainak többsége mindkét államban a bennmaradás mellett döntött. De efféle demokráciák az Unióban a jelek szerint nem nagyon vannak.
A zavarodottságot a ? nacionalista spanyol sajtó szerint ? Belgiumba ?menekült? Puidgemontnak és néhány miniszterének belga hatóságok általi szabadlábra helyezése is fokozza. A spanyol igazságszolgáltatás ugyanis európai elfogatóparancsot adott ki ellenük. Puidgemonték önként jelentkeztek a belga rendőrségen, de a kiadatás kérdése a fellebbezési időszakot is beleszámítva hosszú hetekre nyúlhat, addig pedig Katalóniában akár le is bonyolódhatnak a Rajoy által kikényszerített a december 21-ei előrehozott választások.
S ha ismét a függetlenségiek kerülnek hatalomra, Rajoy és az Európai Unió az eddiginél is kínosabb helyzetbe kerülhet.
Az Unió parlamentjének (úgymond Soros által vezérelt) zöld frakciója máris a Spanyolországban fogva tartott függetlenségpárti miniszterek szabadon bocsátását követeli. Korántsem a katalánok, mint inkább a demokratikus alapelvek védelmében.
A mai helyzet ugyanis Spanyolországban és Európa-szerte csakis a nacionalizmust fokozhatja. Azaz a nemzetállamokba bebörtönzött kisebbségi közösségek elkeseredettségét és a menekültválság által is gerjesztett többségi nacionalizmusok agresszivitását és bosszúvágyát fokozhatja.
Fasizálódó államokra pedig sok mindent lehet építeni, de többé-kevésbé egységes és békés államszövetséget bizonyosan nem. Legalábbis hosszú távon.
Nézetem szerint ennek a ténynek a felismerése és nem pusztán a katalán függetlenségtől való félelem tartja szorongásban Spanyolország lakóinak 70 százalékát is.