A PADIF-on láthattunk egy ?antik mesejátékot? is. A műsorlap legalábbis így nevezi meg a Zalán Tibor darabja ? a Rettentő görög vitéz ? alapján készült előadást. Ami8 Bessenyei István színész szerint az antik görög dráma paródiája. Bessenyei István csak tudja, hiszen besegített Bodea Györgynek, a PADIF házigazdájának az előadás megrendezésében. Én az előadás láttán azt jegyeztem fel, hogy ironikus szöveg, amit a szilágycsehi diákszínjátszók rendkívül komolyan mondanak. És nagyon jól teszik, hogy komolyan mondják, mert így nyilvánvalóvá válik, hogy az antik világ sem volt színtiszta hősköltemény. Az antik hőstettek is olykor undorítóak ? akárcsak a maiak ? a bennük megtestesülő cinizmustól. Mert a hőstett fonákja mindig ugyanaz: gyilkosság a javából ? vagy pedig az ember megrövidítése, kicsúfolása. Még akkor is, ha nem ez volt a cél, hanem valami magasztos, felemelő, társadalmilag hasznos, nemzeti büszkeségünket dagasztó stb.
Thészeusz apja ? Aigeusz ? elhagyja a gyermekét és a feleségét, s elmegy uralkodni Athénba. De meghagyja, hogy a fia, mihelyt nagykorú lesz, mozdítsa el a sziklát, vegye ki alóla a kardot mega a sarut, és induljon ő is Athénba. Thészeusznak nem tetszik a saru, kimet már a divatból, most más lábbelit viselnek? De azért csak teljesíti az utasítást, noha az anyja inkább otthon tartaná a fiát.
Thészeusz Athén felé menet úgy jár, mint a mai vándorok: a migránsok. Úton?útfélen meg akarják ölni, ki akarják fosztani, hasznot akarnak húzni belőle. De Thészeusz mégiscsak Thészeusz ? két hősnek elegendő erő és ravaszság duzzad benne. Ezért az előadáson két diákfiú testesíti meg: egy izompacsirta és egy lángész. Thészeusz miután legyőz négy útonállót, eljut apjához Athénba. Ott pedig azzal fogadják, hogy mehet tovább Kréta szigetére, hogy pusztítsa el az Athént zsaroló Minósz király fiát, Minótauruszt, akinek Athénból rendszeresen fiatalokat kell küldeni ebédre. (Mert a friss húst szereti?) Álljon be Thészeusz is a fiatalok közé, és akkor feltűnés nélkül közelébe juthat az emberevő szörnyetegnek. És fel is tálalják őt elsőnek. De nem lenne ő Thészeusz, ha ki nem derítené, hogy mi az emberevő szörnyeteg gyengéje. Az, hogy nem ismeri a viccet, mert ő is, mint minden szörnyeteg, beléhal abba, ha valaki megnevetteti. Pardon, nevetségessé teszi? És Thészeusz megnevetteti Minótauruszt! S ezzel, egy időre legalábbis, vége az emberáldozatnak, emberfalásnak. De jó lenne, ha ilyen könnyen menne!