Romániában ? mint megtudhattuk ? a munkanélküliek 6o százaléka, több mint 2oo.ooo személy, falusi fiatal. 15 százalékuk nem járt iskolába. És ez nem a múltban történt, hanem a 89 utáni demokráciában. 2o százalékuk ott tengődött az I?IV. osztályban, 4o százalékuk pedig az általános iskolában. De, hogy tanultak volna is ? nehezen állítható róluk. Fiatalok ? és funkcionális vagy tényleges analfabéták.
Hogy miért? Mert nem kellenek senkinek. A magáncégeknek munkás kell, nem csavargó. Olyan kell, aki meglehetősen jól ért ahhoz, amit a cégnél csinálnak: a termeléshez, az eladáshoz, a könyveléshez stb. És az államnak sem kellenek ők. Bár ott nem fontos a tudás és a munkás igyekezet sem ? oda, jó román szóval mondva: pilával, és protekcióval vesznek fel. Ezért ? demokrácia ide, vagy oda – katasztrofális a helyzet. A kórházakba meghalni járnak a betegek, nem pedig gyógyulni. És a hivatalba lefizetni megy a polgár, nem pedig valamit is megoldani, elvégezni. De az írástudatlan vagy kevésbé írástudó falusi fiatal az államhoz sem juthat már be szolgálatba, mert minden jegy elkelt ? minden hely betelt.
Így nem csoda, ha szép hazánkban állandó munkanélküliek alkotják a munkanélküliek zömét. 2o1o-ben még csak 19 vagy 2o százalékot tettek ki az állandó munkanélküliek, ma viszont már számuk meghaladja a 3o százalékot. Tehát a tendencia világos. Elpazarolják a falusi fiatalokat. Az állandó munkanélküliek száma Olténiában és Moldvában a legnagyobb. Ott pazarolnak igazán! Ott kerül szemétre az emberfia, még mielőtt felnőne.
De ne álltassuk magunkat! Mert a többi országrész és Erdély is ebbe az irányba halad. Mert mindenütt azt látják, hogy jobb a tévékamera előtt maszturbálni, mint dolgozni. A közélet szereplői példát mutatnak ebben. Miként a lopott titulusok és a plagizálás terén is. Hát, ha ez megy ? és jó sok pénzt hoz a házhoz! -, akkor miért is kell tanulni? Politikus urak, magyarázzák meg ezt a sok ? munkanélküliségre szakosodó ? falusi fiatalnak! De magyarázzák meg nekünk is.
Az máris világos, hogy ha így haladunk, és így pocsékoljuk az embert, akkor válság válságot követ rövidesen szép hazánkban. És erről már nem a politikusok tehetnek igazán, hanem mi, állampolgárok ? akik készséggel odaadjuk szavazatunkat boldognak, boldogtalannak, ha az egy kis fizetésemelést vagy egy kis nyugdíjemelést ígér. Elsősorban mi, állampolgárok vagyunk a hibások azért, hogy ilyen politikusaink és ilyen köztisztviselőink vannak! És hogy tönkremegy minden: iskola, kórház ? az egész ország. Jegyezzük meg ezt!