Tegnap az igazságügyi miniszter nyilvánosságra hozta azt a törvénycsomag-tervezetet, amely az igazságüggyel kapcsolatos törvényeket hivatott módosítani, amennyiben azt a parlament is elfogadja. A legjelentősebb módosítás a jelenlegi szabályozáshoz képest az, hogy a legfőbb ügyészt, a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus-ellenes Ügyosztály, valamint az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály vezetőjét nem az államfő, hanem a Bírák Tanácsa nevezné ki az igazságügyi miniszter javaslatára. Eddig ugyanis ezen tisztségviselőket az ország elnöke nevezte ki ugyancsak a miniszter javaslatára. A kezdeményezésnek komoly politikai visszhangja volt, az ellenzéki pártok tiltakoztak és ? ahogyan ez már a Dâmboviţa partján lenni szokott ? a jogállam néhány száz védelmezője kivonult a kormánypalota elé tiltakozni.
Javaslom, hogy hagyjuk a politikai csatározásokat és vizsgáljuk meg az igazságügy-miniszter által javasolt törvénymódosítás szakmai oldalát. Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy mennyiben tekinthető elnöki és mennyiben végrehajtói feladatnak az ügyészség vezetőinek a kinevezése. Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ adhassunk, meg kell határoznunk a kinevezésnek ? mint jogi aktusnak ? a természetét. A jogi doktrína szerint közigazgatási jellegű döntésnek tekintendő az államhatalom gyakorlása alapján meghozott egyoldalú, kötelező érvényű, törvényesen szabályozott és egy közintézmény által kibocsátott határozat. Egyértelműnek tetszik, hogy ebbe a kategóriába illeszkedik a kinevezés is, bármilyen állami tisztségről legyen is szó. Ennek azért van jelentősége, mert az államfő az Alkotmány 80-as cikkelye értelmében nem rendelkezik végrehajtói kompetenciákkal, az ő tiszte az, hogy közvetítsen az állam hatalmi ágai között. Ilyen értelemben a tervezett szabályozás helyes.
Természetesen a legfőbb ügyész kinevezése és mondjuk a nagyszalontai polgármesteri hivatal piacfelelősének a kinevezése között azonban van némi különbség, hiszen az igazságszolgáltatás az az egyik hatalmi ág, a kormány azáltal, hogy szereplőjévé válik a kinevezésnek, voltaképp ellenőrzése alá vonja az igazságügyet és ezzel megsérti a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét. Ez azonban meglehetősen vitatható értelmezés, hiszen az igazságügyi miniszter egyrészt nem dönt, csak javasol, másrészt pedig felelőssége van az ügyészség munkáját illetően, hiszen az alkotmány 132-ik cikkelyének első bekezdése szerint ?Az ügyészek a törvényesség, a részrehajlás mentesség és a hierarchikus ellenőrzés elvei szerint, az igazságügyi miniszter fennhatósága alatt fejtik ki tevékenységüket.? A kinevezés tehát ez esetben konszenzus-kényszeren alapul, ami azért lehet indokolt, mert az ügyészség ? a bírósággal ellentétben ? egy hierarchikus szervezet és a legfőbb ügyész személye gyakorlatilag meghatározza az egész testület irányultságát, ezért jó, ha a kinevezett személy minél szélesebb körű támogatást élvez. Egyébként csak zárójelben jegyzem meg, hogy az igazságügyi miniszternek jelenleg is javaslat-tevő hatásköre van, e tekintetben tehát a szabályozás nem változott.
Ami azonban még kérdéses, s amire a választ csak akkor kapjuk meg, ha elolvashatjuk a tervezetet, hogy az mit ír elő arra az esetre, ha a Bírák Tanácsa nem hajlandó kinevezni a miniszter által javasolt személyt? Egy ilyen patthelyzet akár hosszú időre lebéníthatja az ügyészség működését.
További kérdőjel az, hogy ha a köztársaság elnökének nincs közigazgatási hatásköre, akkor a Legfelsőbb Bíróság elnökét miért ő nevezi ki, miért nem javasolta ennek a szabályozásnak a módosítását is a miniszter?