Ezer Székely Leány Napja

Csíkszeredában minden készen áll arra, hogy a holnapi, Ezer Székely Leány Napja találkozón megfelelő körülmények között fogadják az előreláthatólag több mint tizezres vendégsereget. A szervezés nagyrészét azúttal a Hargita Székely Népi Együttes vállalta magára, az idei tiszteletbeli házigazda, Tusnádfürdő, pedig már napok óta készül különböző meglepetésekkel. Több tucatnyi hagyományőrző csoportot várnak nem csupán Hargita és Kovászna, hanem Maros megyéből is, sőt mi több, a meghívásnak eleget tettek a Fehér megyei, az egykori Aranyos-széki felvinciek, így nyugodtan elmondható, hogy július első szombatján ugyancsak átfogó székelyföldi találkozóra kerül sor. És tegyem mindjárt hozzá: a megszokott forgatókönyv szerint. A csoportok Csíkszereda főterén gyülekeznek, majd gyalogszerrel, szekérrel, hintóval, lóháton, autóval Csíksomlyóra indulnak, ahol szentmisén vesznek részt. Déli egy óra tájban kezdődnek a hivatalos köszöntők és indul a késő estig tartó műsor, amelynek keretében nem csupán a színpadra érdemes figyelni, hanem annak környékére is. Hiszen seregnyi székely kézműves lesz ott, hogy úgymond ?élőben? mutassa be a mesterségét, nem marad el a legeredetibb székelyruhákat díjazó úgynevezett népviseletmustra sem, mint ahogyan megszámolják és díjazzák azt a települést is, ahonnan a legtöbben érkeztek székely ruhában, és így találják meg a következő rendezvény tiszteletbeli házigazdáját. A holnapi találkozó egyébként a harminckettedik: a múlt század harmincas éveiben négy, a negyvenes években egy találkozót tartottak, a romániai rendszerváltás után pedig huszonhatot. Ami viszont bizonyított tény: nyolcvanhat éve  tartottak az elsőt. Úgy hozta az újságírói munka,  hogy 1991-ben, Budapesten,  az utolsó interjút tudtam készíteni az akkor  kilencven éves Domokos Pál Péterrel, aki így emlékezett vissza a kezdetekre és hadd idézzem: ?Amikor a húszas évek derekán a csíksomlyói tanítóképzőben elkezdtem a tanítást, székely harisnyába és csizmába öltöztem. Minden vasárnap ebben jelentem meg. A tanártársaim nem lelkesedtek ezért, mert az ő szemükben a nadrág volt a kultúra szélső határa. De én kitartottam emellett, hogy nem hagyhatjuk az ősi viseletet és a legények egymásután csináltatták meg a harisnyákat és a leányok is kezdték felvenni a szőttes rokolyát. (…) Falunként szőttes bálokat csináltunk, s a bálban a szőttes lett a viselet. Igy aztán a rokolyák is elkészültek, és amikor az ezer rokolya megvolt, akkor, 1931-ben,  megtartottuk az Ezer Székely Leány Napot. Ebben a szociális nővérek is támogattak, egy Stettner Andrea nevű szociális nővér volt az, aki igen sokat segített.? Eddig az idézet. Noha azóta sok víz lefolyt az Olton és a Maroson, többször és többfele fordult a történelem kereke, az Ezer székely leány találkozó túlélte az időt. És minden bizonnyal megbirkózik a holnapi időjárással is, amely akkor lenne ideális, ha mind a kánikula, mind a viharok elkerülnék Csíksomlyót. Az előrejelzések szerint van esély rá.