A G-7-ek taorminai találkozóját a nyugati sajtó egyöntetűen kudarcnak ítéli. És teljes joggal. A G-7-tek ugyanis, melyek a korábbi években egyöntetű és egyértelmű, bár folyamatosan valóságidegen határozatokat hoztak, ezúttal döntésképtelenekké váltak. Trump amerikai elnök a napirendre tűzött mindhárom alapkérdésben: a klímapolitikában, a szabadkereskedelemben és a menekültkérdésben is a nyugateurópai nagyhatalmak, valamint Kanada és Japán államfőivel, illetve miniszterelnökeivel radikálisan ellentétes álláspontot képviselt. Nem, nem, nem, háromszor is nem. Ez volt az alaptétele.
Ily módon azonban a nemzetközi demokrácia működésképtelensége is lelepleződött. Addig ugyanis, amíg a G-7-ek álláspontját mindhárom kérdésben az amerikai neoliberális kurzus jegyében ?szocializált? nyugati nagyhatalmak patrónusukkal egyetértésben, sőt gyakorta annak nyomására hozhatták meg, ez a demokrácia csodásan működött.
Most azonban, amikor az ?Amerika first? jelszavával elnökké avanzsált Trump szembefordult az immár Amerikánál amerikaibb szövetségesekkel, egyszerre kiderült, hogy nincs egyenjogúság. Trump Amerikája gyakorlatilag minden kérdés megoldását zátonyra futtathatja. Mint a NATO haderőinek 60 százalékát finanszírozó és kommandírozó állam, mely gazdasági hatalma és a dollár révén a világgazdaságot is a kezében tartja, gyakorlatilag bármit megtehet. És Trump ennek nagyon is tudatában van. Ezt nem csak szavai, de amint azt a tévéközvetítések szekvenciáiból is jól kiolvasható volt, testbeszéde is félreérthetetlenül kifejezésre juttatta. A NATO közgyűlés szünetében egyszerűen félresöpörte az egyik kisállam miniszterelnökét, sőt a hivatalos fotózásnál Angela Merkelt is maga mögé ?utasította?.
Az Amerika first, úgy látszik, Trump first-öt is jelent.
Az elnök Amerika nagyságát saját testével is demonstrálja. És annak ellenére is sikerrel jár, hogy a német Die Welt például úgy vélekedik: ?Trump nem fogja egykönnyen szétverni a Nyugatot?. Az optimizmust a szerző arra alapozza, hogy az Obama által patronált párizsi klímaegyezményből való kihátrálást saját kormánya sem helyesli egyértelműen. Trump ezért volt kénytelen a G-20-ak hamburgi találkozójáig gondolkodási időt kérni. Szabotálja a klímapolitikát, szétveri az évtizedek alatt tető alá hozott szabadkereskedelmi egyezményt. Keménykedése azonban ? véli a cikk ?gyengeségének tudatából fakad. Ez a gyengeség ?mind gyakrabban és mind inkább? kifejezésre jut. ?Trumpnak nincs meg az ereje ahhoz, hogy a Nyugatot elparentálja.? Akciói ugyanis fokozatosan aláássák külpolitikai befolyását, s ez belpolitikai befolyására is hatással lehet. Amerika nem szállhat szembe a teljes civilizált világgal. A 6+1-es felállás Amerikában a politikai középosztályt is ?elborzasztja?. Ennek tagjai nélkül azonban Trumpnak semmi esélye arra, hogy a 2018-as kongresszusi választásokat megnyerje. A Kongresszus nélkül pedig hatalma gyakorlatilag semmivé foszlik.
Ez az optimizmus még akkor is túlzó, ha bizonyos pillanatokban tényleg úgy tűnik, Trump nem lesz képes kitölteni hivatali idejét. Közel-keleti látogatása, a NATO közgyűlésen való részvétele és a G-7-ek tanácskozásán való szereplése által nemzetközi szinten éppen azt teljesíti be, amire választóinak a kampányban ígéretet tett, s aminek megvalósítását az amerikai jogrendszer odahaza több rendben is megakadályozta.
Az Amerika first híveit, azaz azokat, akik Trumpot megválasztották, aligha Amerika külpolitikai befolyásának csökkenése fogja érdekelni, inkább a saját helyzetük, a lecsúszás, a létbizonytalanság növekedése, az amerikai álomba vetett remények meghiúsulása. A Trump-féle háborús készülődéssel kirobbantott békénél jobban érdekli őket az a 11 millió illegális bevándorló, akik úgymond ?elveszik a kenyerüket?, miközben olcsó munkaerejükkel ? amúgy is mind gazdagabb ? munkaadóikat gazdagítják.
Az illegális bevándorlók elutasításával azonban Trump az amerikai elnökök közt sem áll egyedül. Azt a G.W. Busht követi, akinek elnöksége alatt az ICE (Imigration and Customs Enforcement) alkalmazottai munkahelyi razziákat rendezhettek a cégeknél és a farmokon. Az illegális bevándorlókat ma egyszerűen letartóztatják. Ennek a kampánynak idén már 41 300 ember esett áldozatul. 40 százalékkal több, mint tavaly. Nem csupán a ? Trump által ?Bad Hombres?-nek nevezett ? bűnözők, hanem olyanok, akik ? épp azért, hogy ne tűnjenek fel ? a lehető legtisztességesebben végzik munkájukat.
Kitoloncolni viszonylag kevés embert toloncoltak ki. Úgy próbálják ? az ?emberi jogokhoz ragaszkodó? cinikus recept szerint ? önkéntes hazatérésre bírni őket, hogy módszeresen lehetetlenné teszik az életüket. Azt tervezik, hogy a bevándorló menedékhelyeknek (angolul szentélyeknek) is tekinthető városoktól megvonják az állami támogatásokat, az állampolgársággal nem rendelkező gyerekeket pedig kitiltják az állami iskolákból, folytathatnám… Csupán az erősen demokrata többségű államokban, mint pl. Rhode Islandban tilos az ICE embereinek iskolákban, templomokban és korházakban razziázni. Másutt még ez is engedélyezett. Az illegális határátlépés maga eddig 5 év alatt elavuló szabálysértésnek számított, újabban már bűncselekménynek számít, mely börtönnel büntethető?
Nos, bár Amerika tipikus bevándorló ország ? nyugateurópai szemszögből egyfajta példakép ? az amerikai választópolgárok többsége ? némi skizofréniával ? elutasítja az illegális bevándorlókat. Trumpnak tehát megbízható hátországa van. Első nagyszabású nemzetközi fellépése akár sikernek is tekinthető.
Legalábbis megbízható garanciának arra, hogy a nemzetközi élet legsúlyosabb kérdései a jövőben is megoldatlanok maradnak. Lehet továbbra is halászgatni a zavarosban. S ez nyilván mindig azoknak sikerül, akik a szükséges ?gyakorlattal? is rendelkeznek.