Baj van. Megint nagyon sűrűn hivatkoznak a Gyulafehérvári Nyilatkozatra. Az önmagában véve nem lenne baj, mert egy tisztességes szöveg. Ilyesmit ír például a Romániában élő nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban:
?A román állam megalakításának alapelveként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. teljes nemzeti szabadság az összes együtt lakó nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással és az igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzá tartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultság és teljes felekezeti szabadság az összes felekezeteknek.?
Mindezt 1918 december 1-én határozták el az erdélyi románok Gyulafehérváron. Minden tiszteletem az övék ? és ünnepelni is tudnám december elsejét, ha mindez, amit 1919 decemberében Gyulafehérváron elhatároztak, meg is valósult volna. De ennek inkább az ellentéte valósult meg. Miként annak is, amit Románia az általa aláírt, és 1919 december 9-én érvénybe lépett Párizsi Szerződés révén vállalt: a romániai magyarok egyéni és kollektív jogainak tiszteletben tartásáról van szó. Amit a két világháború közötti román kormányok úgy értettek, például, hogy asszimilálni és marginalizálni kell a székelyeket, valamint a nyugati határ mentén élő magyarokat. És meg is tettek mindent ennek érdekében.
Az 1936?1937-es tanévben például 180 000 magyar tanuló közül csak 4527 tanult magyar nyelven, és mindössze 44 állami iskolában. Csík megyében még rosszabb volt a helyzet. Ott egyetlen állami iskolában sem tanultak magyarul. És szentesítették a tanítókkal és a tanárokkal szembeni diszkriminációt is. A magyarlakta vidékeken munkát vállaló román tanárok 50 százalékkal nagyobb fizetést kaptak, mint a magyarok ? és ráadásul 10 hektár földdel ajándékozta meg az állam a román tanárokat, ha letelepedtek magyar vidéken. A román földrajzot és a román történelmet csak román nyelven tanulhatták minden iskolában. Tehát például a magyar tannyelvűként megmaradt egyházi vagy magániskolákban is. Lám, volt honnan tanulnia Ceau?escunak, amikor ő is bevezette ezt?
De a mostani prefektusok is tanulnak a két világháború közöttiektől, amikor lehetetlenné teszik a magyar tannyelvű egyházi iskolák ? például a marosvásárhelyi katolikus líceum tevékenységét. A múlt század 3o-as éveiben a romániai magyar egyházi iskolák és magániskolák nem érettségiztethettek. Végzőseiknek román tanári komisszió előtt kellett, hogy vizsgázzanak ? és román nyelven még azokból a tantárgyakból is, amelyeket magyarul tanultak? Hadd, ne folytassuk! ? mert még újra bevezetik ezt.
De a diszkrimináció a papokat sem kímélte. Míg az ortodox pap állami fizetése 3150 lej volt, a katolikusé már csak 3000 lej, a lutheránusé 2950 lej ? és ez még haggyán -, mert a reformátusé már csak 1700 lej, az unitáriusé pedig 125o lej volt.
Románia 2007-ben az Európai Unió tagja lett, miután aláírta a kisebbségi és regionális nyelvek védelmére vonatkozó Chartát, valamint a kisebbségi Keretszerződést. És annyi? Mindmáig semmi érdemlegeset sem tett a gyakorlatba ültetésükért. Nagyon hasonlít a helyzet a két világháború közöttire ? legalábbis a román kormányok magatartását illetően. Aláírnak mindent, és nem tesznek semmit. Tehát, nincs miért ünnepelnünk.