A Képviselőház emberjogi szakbizottsága elfogadott egy törvénykezdeményezést, mely szerint az egészségügyben a betegek kezelése közben használhatják a kisebbség nyelvét is, nem csupán az állam nyelvét. Esetünkben a magyar nyelvet.
Mit mondjak? Felfedeztük mi is a spanyolviaszt. Mert a Regionális és kisebbségi nyelvek európai kártája, amit Románia miután aláírta, saját törvényének kell, hogy tekintsen ? számunkra már 1992 novemberétől előírja: a felek kötelezik magukat, hogy őrködnek afölött, hogy a szociális intézmények, beleértve a kórházakat, az aggmenházakat, a menedékhelyeket ? lehetőséget adjanak arra, hogy valamely regionális vagy kisebbségi nyelv beszélői a maguk anyanyelvét használják kezelésük alatt, amit szükségessé tesz a megfelelő gondozásuk, életkoruk stb.
Világos beszéd. Indoklásként a törvénytervezet kezdeményezői megemlítik azt, hogy ?a kezelés magas fokon személyre szóló? ? tehát nem népgyűlés vagy politikai tüntetés, tennénk hozzá mi. A kezelés folyamán ?a páciens és az orvos, valamint a gondozó és a gondozott közötti kapcsolat döntő fontosságú ? élet és halál kérdése?. Ennek ellenére sem a Szenátus, ahol elsőként kellett megtárgyalni, sem pedig a Kormány nem fogadta el az RMDSZ-nek ezt a tavaly őszi törvénykezdeményezését. Hogy miért? Feltételezhetően azért, mert a többségi politikusok nem láttak benne választási tőkét, sőt, e tekintetben veszélyesnek ítélték. Most viszont, amikor nem ez a gond, a Képviselőház hajlandó figyelembe venni azt, hogy a betegek és az öregek is emberek, s nehéz helyzetben ? kórházi kezelés alatt, például ? anyanyelvükön tudják a legjobban kifejezni magukat. Mert erről van szó! ? nem pedig az állam nyelvének megtagadásáról?
A baj csupán az, hogy a kezdeményezés első elfogadói is ? a Képviselőház emberi jogi szakbizottsága – szintén a szokásos feltételekhez köti a kisebbségek számára az anyanyelv használatát, mintha politikai statisztikáról lenne szó, nem pedig gyógykezelésről vagy embergondozásról. Ott beszélhetnek a betegek és az öregek anyanyelvükön az orvossal vagy az ápolóval, ahol a kisebbség, amelynek tagja a beteg, a lakosságnak legalább 2o százalékát teszi ki, vagy pedig az illető településen minimum 5ooo kisebbségi személy él. Hát ez a fontos? Nem a gyógyítás? Nem a kezelés, illetve az ápolás?
Más esetben, mint tudjuk, ha a román kórházba került beteg csak angolul tud ? például -, akkor azonnal tolmácsot fogadnak. Miért nem tehetik ezt a romániai magyar beteg esetében is? ? ha a szerencsétlen olyan állapotban van, hogy már nem tud románul megszólalni, sőt, egyáltalán nem érti a román orvosi szakkifejezéseket?
Erre nem gondoltak kedves statisztika-kedvelők? Emberről van itt szó! ? nem pedig politikai tömegről. Kérem, lássák be végre!