Úgy gondolom, kedves hallgatóim, hogy a bukaresti és más romániai nagyvárosokban megtartott hatalmas tüntetéseknek a jól ismert sürgősségi kormányrendelet visszavonásán és az igazságügyi miniszter lemondásán túl van még egy roppant érdekes eredménye. Hogy, hogy nem, de a megmozdulások hozzájárultak a román-magyar viszony javulásához, mind a romániai magyarok, mind a magyarországi magyarok és a románok tekintetében.
És tegyem mindjárt hozzá, most nem a politikáról és a politikusokról beszélek, hanem a hétköznapi emberekről, akik ezekben a napokban adott mértékben lebontották az előítéletek falát, és észrevették a másikban a jót, a becsülnivalót. Ami a romániai, vagy ha úgy tetszik, az erdélyi magyarokat illeti, érdemes észrevenni, hogy tekintetük az elmúlt napokban a megszokottnál jóval nagyobb mértékben fordult Bukarest felé, és nagyon sokan fejezték ki szolidaritásukat a kormánypalota előtti tüntetőkkel, sőt szép számmal akadtak, akik nem csupán a kisebb-nagyobb erdélyi városokban mentek ki az utcára, hanem a fővárosba is leutaztak.
A bukaresti tüntetéseknek azonban még erőteljesebb volt a hatásuk a magyarországi közvéleményre. A magyarországi média és a közösségi oldalak kommentárjai bizonyítják, hogy mindazoknak a magyaroknak, akik mostanig leginkább a történelmi előítéletek fogságában tekintettek a románokra, hirtelen tágra nyílt a szemük a bukaresti megmozdulások láttán, hiszen a demokráciáért síkraszálló, a korrupció lebontásáért estéről-estére olyan látványosan összegyűlő fiatalok tömegei teljesen elütöttek attól a képtől, amely mostanig bennük élt a románokról.
Voltaképpen most vették észre, hogy Bukarestben egy olyan húszas-harmincas nemzedék nőtt fel, amely az európai trendekkel összhangban öltözködik, nyelveket beszél, digitális információs kellékeit ugyanúgy használja, mint például a budapestiek az emlékezetes, internetadó elleni tüntetésen, és nem hajlandó visszatérni egy olyan társadalmi rendszerbe, amely egyetlen tekintélyelvű központból szeretné osztogatni a parancsait.
A két nép közeledésének minden bizonnyal jót tenne, ha az elkövetkezőkben leginkább ez a tüntetések alatti felismerés, az oly sok tekintetben közösnek tekinthető jelen és jövő uralná a közbeszédet, és felülírná mindazokat az egymást ledorongoló történelmi példázatokat és előgyártott nemzetkaraktereket, amelyeket különböző alkalmakkor jó néhányan még mindig olyannyira szívesen rángatnak elő
. Ugyanakkor érdemes azt is észrevenni: a budapesti sajtó több véleményformálója most, a megmozdulások alkalmával döbbent rá, hogy az újságírók Bukarestben ugyancsak teszik a dolguk, sőt mi több, összességében a romániai média jóval színesebb, jóval több arcú és árnyaltabb, mint az egyre inkább két merev tömbre szakadt magyarországi. A román külügyminiszter nemsokára Magyarországra látogat és valószínű, a viszonzás sem marad el. De ezzel együtt és ezen túl az elkövetkezőkben mindazokat a szálakat kellene erősíteni, amelyek a nagypolitika felszíne alatt is egymás megismerését szolgálják és bizonyítják, hogy a huszonegyedik század román és magyar nemzedékei közös, európai eszményekben találhatnak egymásra.