„Úgy volt megfogalmazva, hogy ha nem árvaházban születtél, gyakorlatilag nem lehet vezető tisztséged a román egészségügyben, mert valamilyen rokonod miatt biztosan inkompatibilisnek nyilvánítanak.” Ezzel magyarázza a kórházmenedzserek kinevezésére vonatkozó, a Cioloş-kormány által tavaly novemberben elfogadott sürgősségi kormányrendelet elutasítását László Attila szenátor, az egészségügyi bizottság elnöke.

A rendelet jóváhagyásáról szóló törvénytervezetet hétfőn váratlanul tűzte napirendre a felsőház, és szavazta le többek közt az RMDSZ jelen lévő honatyáinak voksával. László Attilát az okokról kérdeztük.

Miért utasították el?

  • Miközben a korábbi szabályozás öt év szakmai tapasztalatot követelt a versenyvizsgára jelentkezőktől, a kormányrendelet szerint egy pályakezdő is lehetne menedzser.
  • A kormányrendelet által bevezetett összeférhetetlenségi szabályok irreálisak. Inkompatibilitás áll fenn, ha a tisztséget betöltő személy vagy a házastársa akár negyedik fokú rokonának vannak érdekeltségei. ?Illetve van még egy mondat, amely úgy fogalmaz, hogy ?bármilyen személy, aki befolyásolhatja a közbeszerzési eljárást?. Gyakorlatilag bárkire ráfogható.?
  • A rendelet eltüntette az egyetemi klinikák esetében az egyetemek véleményezését a menedzserek és osztályvezetők esetében. Tudni kell azt, hogy egy klinikán kutatási munka is folyik, meg betegápolás is. Ez évtizedek óta így működik, hogy az jelentkezhet a versenyvizsgákra, akinek megvolt az egyetemi szenátus beleegyezése, ami egyébként csak ajánlás jellegű, nem kötelező.

A nyilatkozat itt meghallgatható:

Miért nem módosították a rendeletet, miért kell hatályon kívül helyezni?

László Attila szerint annyira restriktív módon volt megfogalmazva, hogy inkább úgy döntöttek, elutasítják.

Mi történt korábban?

Már a múlt héten megtárgyalták az egészségügyi bizottságban a tervezetet, de mivel a házbizottság közös jelentést kért, a dokumentum csak hétfőn készült el és került fel a szenátus honlapjára, miután a jogi bizottság is szavazott. Ilyenkor összesítik a két szaktestületben külön leadott szavazatok/tartózkodások számát.

Hogyan történt a szavazás a plénumban?

László Attila azt mondja, hogy hétfőn reggel felhívta Florian Bodog egészségügyi miniszter, aki korábban a felsőház egészségügyi bizottságának alelnöke volt, és megkérte egykori kollégáit, hogy mielőbb állítsák össze a bizottsági jelentést, hogy a plénum tudja a napirendjére tűzni a sürgősségi rendelet elutasításáról szóló tervezetet.

A sietségre az RDMSZ szenátora szerint is szükség van, mert nagyon sok olyan helyzet állt elő országszerte, hogy kórház- vagy osztályvezetők beadták a felmondásukat, illetve ott, ahol versenyvizsgákat írtak ki, nincs jelentkező.

A beszélgetés alapján egyébként úgy tűnt, a miniszternek nem volt tudomása arról, hogy az egészségügyi bizottság már múlt héten szavazott a kérdésről. Mindenesetre azt már valószínűleg a koalíció vezetőivel beszélte meg, hogy a tervezet a plénumban is napirendre kerüljön. A reakció annyira gyors volt, hogy az ellenzéki képviselők ? akik nem készülhettek rá ? nem is tudták átnézni szavazás előtt a dokumentációt.

László Attila szerint a négy jelenlévő RMDSZ-szenátor a frakcióbeli egyeztetés nyomán szavazott nemmel.

Mi következik?

A döntő szót a képviselőház mondja ki, de valószínűleg a kormánytöbbség ott is hasonlóképpen fog eljárni.

Miért problémás az ügy?

Az összeférhetetlenségre vonatkozó ügyeket rendkívül figyelem kíséri. Ha egy párt el akarja kerülni a gyanút, hogy rejtett szándékai vannak, jól teszi, ha az ilyen döntések előtt kommunikál, nyilvánosságra hozza az álláspontját. Az is bírálható, természetesen, de legalább nem érheti az a vád a pártot, hogy hátsó szándékai vannak. A mostani esetben (is) az is fokozza a gyanút, hogy soron kívül vették elő és tűzték napirendre a 2016/79. sürgősségi kormányrendelet elutasítását. A jogszabályról ráadásul kialakult a nyilvánosság egy részében az a vélemény, hogy kiküszöböli az egészségügyi intézményekben burjánzó (valós!) nepotizmust, és hatékonyabbá teszi a menedzsmentet. Ha ez nem így van, vagy ha nem pontosan így van, ha az új szabályozások problémákat is felvetnek, azt érvekkel el lehet és kell mondani, nem elég egyetlen mozdulattal lesöpörni egy jogszabályt.

Miért problémás az eljárás?

Önmagában nem föltétlenül baj, ha egy-egy tervezet kapcsán nincs vita a törvényhozás plénumában. Furcsa is lenne, ha a képviselők vagy szenátorok akkor is vitatkoznának, ha már megegyeztek – adott esetben arról, hogy nem értenek egyet.

Baj akkor van, ha a vita lehetősége sem adott. Például tavaly decemberig Remus Cernea rendszerint a procedúra ürügyén kért szót, hogy elmondhassa az érdemi észrevételeit az éppen aktuális napirendi ponttal kapcsolatban, amit függetlenként a szakbizottságban nem tehetett meg.

Ha a „rendes” ügymenet eleve kizárja a vita lehetőségét, az nagyon nincs rendben. Ahogy az sincs, ha annyira sürgetik a szavazást, hogy az ellenzéki képviselők bele sem tudnak nézni az illető tervezet dokumentációjába. Minden jel szerint hétfőn is ez történt.