Kedves hallgatóim, némi huzavona után valahogy sikerült összeállnia a román kormánynak. Tegnap fel is pörögtek az események: nevesített tagjainak meghallgatása a parlament szakbizottságaiban, szavazás a két ház együttes plénumában, hivatali eskü letétele az államelnöknél, este pedig a Grindeanu-kabinet meg is tartotta első operatív ülését, amelyre főleg azért volt szükség, hogy a kormány felhatalmazást kapjon rendeletek kibocsátására a parlamenti vakáció idejére, és kinevezze a főtitkárát.
A parlamenti bizalmi szavazásnak az egyértelmű eredménye fontos kérdést vet fel, kezdettől fogva az egyik legfontosabbat. Az összesen 463 honatya közül 433-an voltak jelen a parlamentben, közülük 429-en szavaztak, egy voksot érvénytelenítettek. A kormányban miniszteri szinten képviselt PSD és ALDE mellett bizalmat szavazott a Grindeanu-kabinetnek az RMDSZ és a több nemzeti kisebbség parlamenti képviselői is. A többi az ellenzék.
Ez tehát a felállás. Ha azt tekintjük, hogy 296 igen szavazat és 133 nem szavazat született, első látásra ugyancsak meg kell ijednünk, mert az igenek száma jóval több mint kétszerese a nemek számának, tehát ez az eredmény kétharmados többségről árulkodik. A kétharmad veszélyeiről már beszéltem önöknek, tapasztalhattuk, hogy milyen antidemokratikus irányban tudja elvinni a társadalmat egy kétharmados többség, ha nem jó kezekbe kerül. Ezért is soroltam most a számokat ? ugyanis az összesen 463 honatya (képviselő és szenátor) egyharmada 155, kétharmada pedig 310 lenne, tehát így tekintve a tegnapi szavazatszámokat, már nem jön ki a kétharmad, azt pedig nem tudhatjuk, hogy a most távol lévő 34 honatya hogyan szavazott volna. De tény, hogy a kormánykoalíció többsége, összeadva az RMDSZ és a magyaroktól eltérő kisebbségek szavazataival olyan nagy, amilyen emlékezetem szerint 1992 óta nem volt így Romániában, az ellenzék pedig teljes mértékben statisztaszerepre van utalva.
Ugyanilyen mértékű a kormánykoalíció túlereje, ha a fő tisztségeket nézzük. Előrebocsátom, hogy az államelnök alkotmányosan a hatalmi ágak egyensúlyát szavatolja, és elvben pártsemleges, tehát ?az én kormányom?-szerű vágyálmok legfeljebb az agyában létezhetnek, gyakorlatban ostobaság. Nos, a semleges államfő mellett az ország második embere Calin Popescu Tariceanu pártelnök, a Szenátus elnöke, a harmadik embere Liviu Dragnea pártelnök, a Képviselőház elnöke, negyedik embere a szintén szociáldemokrata Sorin Grindeanu kormányfő ? tehát a mérleg alaposan a kormányoldal felé billen. Ugyanakkor ne feledjük, hogy a nagyobbik kormánypárt, a PSD keretében különbizottság felügyeli a kormány munkáját, amelynek elnöke Liviu Dragnea, ez pedig úgy értelmezhető, hogy voltaképpen ő vezeti a kormányt. Tehát nagyon a koalíció kezében van a parlament és a kormány. Pluszban a felsorolt tisztségekkel a hatalmas befolyásolási potenciálon túlmenően, olyan jogosítványok járnak, amelyek révén rövid idő alatt a maguk oldalára állíthatják a harmadik államhatalmi ágat, az igazságszolgáltatást is. Mindez lehet jó is egy koherens és demokratikus hatalomgyakorlás és a kormányprogram hatékony megvalósítása esetén, de okot adhat aggodalomra is, ha visszaélnek a lehetőségekkel.
Kedves hallgatóim, lesz még idő boncolgatni a kormány ígéreteit (a szó szoros értelmében ez egy ígéretes kormány!), mindenesetre a nyugdíj megemelését 5,5 százalékkal nagyon várom. Lesz idő kitérni az érdekességekre a kormány összetételét tekintve, most két dologra külön fel szeretném hívni a figyelmet.
Az egyik az, hogy az RMDSZ rendkívül kedvező helyzetbe került azzal a konstrukcióval, amelyről már volt alkalmam beszélni önöknek: azzal tehát, hogy tárgyalások és megállapodások útján a parlamentben támogatja a kormánykoalíciót bizonyos jogok és előnyök fejében, a valamit valamiért elv értelmében.
A másik az, hogy a kormány összetétele bizakodásra ad okot olyan szempontból is, hogy sok a fiatal és sok a nő a Grindeanu-kabinetben, de olyan szempontból is, hogy egyetlen szélsőséges alakulat sem jutott a közelébe sem. Tudnak még önök olyan országról az Európai Unióban, ahol a parlamentben egyetlen szélsőséges párt sincs képviselve? Ez véleményem szerint nagyobb eredmény még annál is, hogy Románia jóideje első Európában a gazdasági fejlődés üteme szempontjából!