Kedden Márton Áron püspökről hallgattunk előadást a Petőfi házban. Nagy Mihály Zoltán történész jól ismeri Márton Áront. Lelkiismeretesen nyomon követte a püspök urat élete minden állomásán ? tud róla, úgyszólván, mindent és lelkiismeretesen bevatta a bukaresti közönséget Márton Áron kezdeményezéseibe, küzdelmeibe. De nem csak ebbe. Sikerült megmutatnia Márton Áront – az embert! Ezáltal vált előadása hitelessé.
Én még azok közé a szerencsések közé tartozom, akik személyesen is ismerhették a püspök urat. Szüleim Gyulafehérvárra küldtek, hogy ismerkedjem a papsággal ? mert teológiára akartak íratni az érettségi után. Csakhogy én nem kívánkoztam oda. Gyűjtöttem száz szál ibolyát a püspökség kertjében, majd bekopogtam vele a püspök úrhoz, és elárultam neki, hogy én nem akarok pap lenni. Mire ő megnyugtatott: nem baj, csak maradjak jó gyermek. Azóta szeretem őt?
Engem a papságtól az úgy nevezett ?békepapok? rettentettek el. Azok, akik szemrebbenés nélkül kiszolgálták a magát materialistának hirdető ? vagy híresztelő ? kommunista rendszert. Nekik köszönhetően minden vasárnap 12 kilométert gyalogoltam Kolozsvárról Kajántóra, ahol még igazi pap volt ? nem pedig kommunista ?békepap? -, hogy misét hallgassak. Ez nem is volt olyan rossz: néha még hősnek éreztem magam. Olyannak, aki tesz is valamit a hitért. De mondanom sem kell, nagyon vártuk már, hogy Márton Áron püspök úr végre kiszabaduljon a kommunisták börtönéből, és űzze el a ?békepapokat?. Ezután látogattam meg Gyulafehérváron.
Nagy Mihály Zoltán történésztől megtudhattuk, hogy nem kevesebb mint 2oo szekus követte nyomon Márton Áron minden léptét ? és minden szavát! ? azután, hogy kiengedték őt a börtönből. Én is láttam Márton Áron szeku-dossziéját és tanúsíthatom, hogy az anyag zöme szemen szedett hazugság ? pontosabban: rágalom -, amit a Márton Áron megfigyeléséből élők találtak ki azért, hogy a fizetésüket ? a busás fizetésüket! ? megszolgálják, és főleg megtartsák. Jól meg lehetett élni a hazugságból. Hát ezt nem szabad elfelejtenünk, amikor a múltat böngésszük ? amelyből, ugye, a jelenünk született. Mert a hazugság most is kitüntetett helyen áll ? demokratikus világunkban.
És amit még érdemes megjegyezni: Márton Áron nem hazudott. Inkább nem is tárgyalt azokkal, akik hazugságot vártak tőle. Ezért kellett nekik kitalálniuk a hazugságokat. Mert bármennyire is szeretnénk: nincs irgalmas hazugság. Ezt is érdemes lenne megtanulni. Csak egyféle hazugság van: gyilkos hazugság. Ne legyünk soha ennek a művelői!