Kedves hallgatóim, ma este hét órától Csíksomlyón nagyszabású rendezvénnyel zárják az idei Márton Áron emlékévet: Jakubinyi György érsek tartja a szentmisét, magyarországi és Hargita megyei hivatalosságok mérik fel az emlékévnek az egész Kárpát-medencére kiterjedő, szoborállításokban, tanácskozásokban, kiállításokban, könyvkiadásokban ugyancsak gazdag eseményeit. Arra gondoltam, az esti záróünnepség előtt, Csíksomlyóra el nem jutó hallgatóink számára is röviden összefoglalom Márton Áron életútját.
Nos, Csíkszentdomokoson, a Felcsíki-medence legnagyobb és legnépesebb településén született százhúsz esztendővel ezelőtt, 1896. augusztus 28-án, Márton Ágoston és Kurkó Juliánna földműves szülők harmadik gyermekeként. Elemi iskoláit a helyi Római Katolikus Elemi Népiskolában végezte. 1907-ben ösztöndíjas kisdiákként a csíksomlyói Katolikus Gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1911-ben a gimnáziumot Csíkszeredába költöztették, itt kezdte el a felső tagozatot. Papi hivatást érezve magában, tanulmányait Gyulafehérváron fejezte be. Érettségi után besorozták katonának, majd harctéri szolgálatra osztották be, többek között az olasz frontra is eljutott…
A háború után másfél évig visszatért szülőfalujába, majd Brassóban gyári munkásként dolgozott és itt döbbent rá arra, hogy a sors számára más utat tartogat. 1920-ban jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. Kiváló tanulmányok után, 1924. július 6-án a gyulafehérvári székesegyházban szentelte pappá Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök. Az első, ünnepélyes szentmiséjét szülőfalujában mutatta be. Nem elégedett meg azonban az egyszerű lelkipásztori munkával. Fiatal papként lelki, kulturális szervezeteket hozott létre és vezetett Gyergyóditróban és Gyergyószentmiklóson, majd Nagyszebenbe került, ahol román és német nyelvtudását is gyarapította.
1930 nyarán Gyulafehérváron püspöki levéltárosi minőségben dolgozott, majd két évig tartó szolgálat után, 1932 őszétől, Kolozsvár bizonyult Márton Áron igazi munkaterének.Itt az egyetemi ifjúság lelkipásztora, a Katolikus Népszövetség igazgatója, a Szent Mihály egyházközség plébánosa. Dr. György Lajossal Erdélyi Iskola néven népnevelő és kulturális folyóiratot indított.
XI. Pius pápa 1938 karácsonyán nevezte ki a 42 éves Márton Áront a megüresedett gyulafehérvári püspöki székbe, 1940-ben, a második bécsi döntés után, nem települt át Észak-Erdélybe, hanem kettészakadt egyházmegyéjének kisebbségi sorsba került hívei mellett maradt, Gyulafehérváron. 1944 május 18-án papokat szentelt a kolozsvári Szent Mihály templomban és beszédében felemelte a hangját a zsidóüldözések ellen, ennek következményeként a város magyar vezetősége kiutasította és visszaküldte Romániába.
A második világháború után Márton Áron kemény ellenállást tanúsított a kommunista kormány intézkedéseivel szemben, körlevélben emelte fel szavát a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen és szembeszegült valamennyi egyházellenes törvénnyel. 1949. júniusában letartóztatták, 1951-ben hazaárulás címen életfogytiglani börtönre ítéltét. Amnesztiát követően, börtönből való szabadulását csak úgy volt hajlandó elfogadni, ha nem kötik feltételekhez. 1955. március 25-én vette át újból az egyházmegye vezetését. 1955-57 között egyházmegyéjében szabadon mozoghatott. Prédikált, bérmált, látogatta a plébániákat. Bérmaútjain hatalmas volt a lelkesedés, ezt a kommunista hatóságok nem nézték jó szemmel és Gyulafehérváron házi őrizetbe helyezték, ahonnan csak tíz év múlva mentették fel. Újabb bérmaútjai a Székelyföldön és másutt igazi diadalmenetekké változtak.
Az 1970-és évek elején egészségi állapota fokozatosan gyengült, betegségére hivatkozva 1976?1978 között négyszer kérte a felmentését, de II. János Pál pápa csupán 1980. április 2-án mentette fel a gyulafehérvári egyházmegye kormányzása alól. 1980. szeptember 29-én hunyt el, 1980. október 4-én temették a gyulafehérvári székesegyház kriptájába, ahol halálának az évordulóján, az idén egy nemes egyszerűségű szarkofágba helyezték földi maradványait.
Csíksomlyón ma este nem csupán a felejthetetlen emlékű püspökre, hanem Erdély egyik legnagyobb gondolkodójára is emlékeznek.