Minden bizonnyal a kedves hallgatók is észrevették, hogy manapság már nem létezik kétkezi dolgozó vagy tisztviselő, hanem egész egyszerűen munkavállaló, mint ahogyan a mezőgazdasági munkás, a paraszt és az állattenyésztő kifejezés is lassan kivonul a nyelvünkből, ők olykor farmerek, de a legtöbb esetben ? gazdák. A gazdák pedig nem csupán a kisebb-nagyobb gazdaságukat vezetik, hanem szervezkednek is, úgymond védikaz érdekeiket.
Megmondom őszintén, hogy az utóbbi időben szűkebb hazánkban, Erdélyben is olyan sokféle gazdaszervezetről hallottam, hogy semmiképpen nem tudtam őket valamiféle rendszerbe helyezni, ezért is ültem végig néhány órát a tegnap, újságíróként, a Kárpátmedencei Magyar Gazdák Székelyföldi Regionális Egyeztető Fórumán Csíkszeredában, hogy valamelyest tisztán lássak ebben a kérdésben.
Nos, amit el tudok mondani: alulról felfele építkező, hierarchikus rendszereket ne nagyon keressünk. Az évek során rengeteg helyi, kisebb vagy nagyobb térségi gazdaszervezet jöttlétre, közülük néhányan társultak egymással, mások nem, egyesek önállóan váltak jogi személyiséggé, mások közösen, vagy egyáltalán nem. A gazdaszervezetek szakáganként is elkülönülnek egymástól, a méhészek társulásának nem sok köze van például a szarvasmarhatartók egyesületéhez, mint ahogyan a gyümölcstermesztők sem társulnak a szőlészekkel és borászokkal, hogy az önálló krumplitermesztőkről vagy tejfeldolgozókrólne is beszéljünk. Ráadásul az erdélyi gazdatársadalomba bevág a politika is.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületét valamikor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség védőszárnyai alatt hozták létre, de közben elhajlott a Magyar Polgári Párt felé, miközben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács égisze alatt megalakult az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete. Mint ahogyan létrejött az ifjú magyar gazdáknak jónéhány egyesülete, ugyanakkor a tanulni vágyó gazdák különböző gazdakörökbe tömörültek, amelyeket nemegyszer agrárjellegű alapítványok, egyesületek vagy éppen egyetemek támogatnak.
Azután meg ott van az erdélyi és székelyföldi magyar gazdák nagy tömege, akik nem csatlakoztak sehová, hanem leginkább az uniós vagy a hazai támogatásokat várják, hogy valamiképpen ki tudják egyenlíteni veszteséges termelésüket. Három esztendővel ezelőtt a magyarországi nemzetpolitika jegyében a Magyarországi Nemzeti Agrárkamara kezdeményezésére alakult meg a Kárpátmedencei Magyar Gazdák Egyeztető Fóruma, amely különböző szlovéniai, szerbiai, szlovákiai, ukrajnai és romániai ? azaz, mint mondani szokás, délvidéki, felvidéki, kárpátaljai és erdélyi ülésein azóta is egyeztet.
Az ideális az lenne, ha a kárpátmedencei egyeztető fórum, azaz ahogyan becézni szokták, a KEF olyan ernyőszervezet szerepét töltené be, amely közvetíti-szervezi a magyarországi szakminisztérium nemzeti támogatáspolitikáját, csakhogy ehhez valamiféle rendben kellenne beállni az ernyő alá és ez még hiányzik.
A tanácskozáson kiderült: rengeteg az átfedés, az ellentmondás, ráadásul a mezőgazdasági magyar nemzeti törekvés olykor nemegyezik, máskor meg párhuzamosságot jelent romániai agrárpolitikával, illetve azokkal a hazai intézményekkel, amelyeknek működése meghatározó az országban. Szóval rengeteg a gazdaszervezet és a jó szándékban sincs hiány.
Csupán egy a bökkenő: az erdélyi magyar gazdát, ott a földön és az istállókban leginkább az érdekli, miért ilyen olcsó a téj felvásárlási ára, miért alacsonyak a támogatások és mit lehetne tenni, hogy reális áron eladja a terményét a külföldről érkező dömpingárak mellett. Attól tartok, amígezekre a kérdésekre választ kap, bizony még sokat, nagyon sokat kell egyeztetni.