Letűnt korok zenéje

Lágy embernek erős idő van? ezt szokták mondogatni Csíkban, amikor nyaranta néhány napra beüt a kánikula és ezt még nehezebben bírják azok, akik egész évben inkább a hideghez, télen pedig a dermesztő fagyokhoz vannak hozzászokva. Igy nem véletlen, hogy a tegnap, késő délután, úgy hat óra tájban, a csíkszeredai Mikó-vár belső udvara mintha elbillent volna: mindenki a jobboldalon kereste az árnyékot, a baloldali padok pedig üresen maradtak, de nem sokáig. Mire megkezdődött az idei Régizene Fesztivál, már népes közönség vette birtokába a nézőteret, hogy a harmincharmadik rendezvény neves fellépőit kövesse figyelemmel. A fesztivált magát harminchat évvel ezelőtt indították, a két szám közötti különbség abból adódik, hogy a romániai rendszerváltás előtt három évre betiltották. Az egykori kezdeményezés, amely mikor Barozda néven népzenét, mikor Kájoni néven régizenét játszó muzsikusok nevéhez fűződik, ugyancsak nagy utat tett meg az országos és európai elismertség felé: 2008-tól tagja lett az Európai Régizene Fesztiválok Hálózatának, a tavaly pedig elnyerte az Európai Bizottság által kezdeményezett, Európa legrangosabb fesztiváljait megillető úgynevezett EFFE minősítést. A betűszó nem jelent mást az ?Európa a Fesztiválokért, a Fesztiválok Európáért? jelszó rövidítését. A fesztivál egyébként immár kilencedik esztendeje Régizene Nyári Egyetemmel is gazdagodott, ami azt is jelenti, hogy a tegnapi nyitány ellenére a régi zenészek már hétfőtől elfoglalták Csíkszeredát, hogy iskolákban, művelődési intézményekben, a fiatalság által leginkább látogatott cukrászdákban és más szórakozóhelyeken beszéljenek a műfajról, illetve mutassák be azokat a párjukat ritkító hangszereket, amelyeket múzeumokban is csak ritkán látni. Tíz ország, tizenöt együttes, öt egyéni előadó, tizenhét koncert, három utcazenélés, tizenöt mesterkurzus, egy könyvbemutató, egy kerekasztal ? számokban így lehetne összefoglalni annak a fesztiválnak a programját, amelyen osztrák, svájci, francia, belga, olasz, magyarországi és természetesen hazai magyar valamint román együttesek szólaltatják meg letűnt évszázadok egyáltalán nem eltűnt, hanem ma is nagyon élő és élvezhető zenéjét. Említettem, hogy a fesztivál programjában szerepelt egy kerekasztal megbeszélés is. Ezt annak a Kobzos Kiss Tamás emlékének szentelték, aki a tavaly hunyt el, és aki az elmúlt évtizedekben a fesztivál állandó vendége volt, miközben otthon, Budapesten, olyan erőteljes régizene iskolát teremtett, hogy növendékei immár önálló együttesekkel jelentkeznek. A hang- és videóbejátszásokkal gazdagított kerekasztalon kortársai, növendékei emlékeztek, köztük egy magyarul jól beszélő, török orvos, Erdal Salikoglu, aki többek között lefordította honfitársainak az Egri csillagokat. Más neveket most nem is említek, inkább azt ajánlom a bukaresti rádió hallgatóinak, hogy a világhálón kattintsanak rá a rendkívül könnyen megjegyezhető regizene.ro honlapra és ott megtalálják a ma esti, valamint a hétvégi műsorokat. Nem érdemes kihagyni, annál is inkább, mert állítólag immár a rövid és forró csíki nyárnak is vége, érkezik az otthonos, a megszokott hűvösség.