Nemrég üzenetet kaptam Békéscsabáról. Demeter András színész-barátom, akivel hajdan interjút készítettem a Bánk bánról ? a darab előadhatóságáról, időszerűségéről, vissza hozataláról a színpadra ? most elküldte nekem a békéscsabai előadás felvételét, amelyen ő játssza Bánk bánt. És úgy játssza, ahogy az interjúban mintegy tíz évvel ezelőtt előrejelezte. Akkor azt mondta, hogy ?Bánk szövegei belső monológok, amelyeket őszintén kell hogy mondjon a színész?, és természetesen. ?Modern szövegként hatnak… Egyszerűen, tisztán kell színpadra vinni Bánk bánt.?
Én annak idején kissé kételkedtem ebben ? mert mint ismeretes: nemcsak Bánk szerepel a darabban, hanem olyanok is ? és ők alkotják a többséget -, akik hazudnak, ámítanak, szerepet játszanak, így gyakorolják a hatalmat, illetve így pártoskodnak: törnek vagy törnének a hatalomra, vagy pedig tiszta, becsületes emberek, mint például Melinda megrontására. Ha pedig ez lehetetlen, akkor altatóval, kábítószerrel teszik fogyasztási cikké a hölgyet. Velük mit kezd a rendező ma?
A darab igaz történet ? és maga-maga kínálja a megoldásokat. Körkép a hatalom körüli aljasságról ? és a hatalmat ma is úgy művelik, akár a Bánk korában. Nincs új a nap alatt. Észre kellene vennünk végre, hogy mire figyelmeztet Katona József! Szabó K. István, az előadás ? tőlünk Magyarországra származott rendezője ? észrevette ezt. És alkotott is néhány megrázó, mondhatnánk: velőt rázó! képet.
Az előadás a vasfüggöny előtt kezdődik: Ottó, Biberach és Gertrudis, az akkori migránsok – vagy Európa küldöttei? ? egyeztetik a tennivalókat. A vasfüggöny mögött pedig a pártütők mulatnak, iszogatnak ? és ártatlan gyermekekből álló kórus szolgáltatja hozzá az álcázást. Borzalmas gaztett ? ami rendszeresen megismétlődik: gyermekek felhasználása eszközként a politikai gazemberségek fedezésére. Egyébként Biberach egy gyermekkocsival szállítja a gaztetteihez szükséges kellékeket ? hát nem furcsa! Groteszk a javából. Illik a klasszikussá vált replikához: ?Ott a haza, ahol a haszon.? A mi világunkban is egyre többen vélik így…
A helyszín egy régi palota, egy rommá vált műemlék. Nahát, tatarozzuk! Biberach csigával, vederben húzza fel Ottónak a szereket – a királynőnek szánt altatót, a Melindának szánt kábítót… Megy a munka!
Jó lenne látni ezt az előadást nálunk is ? a hazai magyar színházakban. Érdemes lenne meghívni, hiszen az előadás főszereplője és a rendezője is romániai magyar. Lássuk, mit alkottak a határon túl!