Kedves hírekre is figyelő hallgatóim, hát nem csodálatos a Marian Munteanu körüli politikai szórakoztatóiparhoz illő komédia? A hírhedt múltú bukaresti főpolgármester-jelölt visszalépett, az úgynevezett liberális párt megszégyenült… Mindaz, amit a Munteanu-ügy kapcsán elmondtam önöknek a múlt héten, s ami arra lyukadt ki, hogy az illető normális körülmények között nem lehet érvényes jelölt a nézetei és a mútja miatt, lám, egy merész fordulattal igazolódott. Viszont most így vajon nem arra gondolhatnak sokan, hogy Marian Munteanu önkéntes vagy kikényszerített távozásával a jelölése kapcsán felmerülő gondok is elmúltak, a nézetei is visszhangtalanná váltak, nem kell velük foglalkozni? Mert ha ez a következtetés, akkor hibás. Nem, az aggályok nem múltak el.
Persze nem fenyeget a fasizmus, a Vasgárda halálkultusza és iszonytató rémtettei, a pogromok-sorozatgyilkosságok. De igenis fennálló veszély a jobbratolódás, az idegengyűlölet térhódítása, az egyház ? pontosabban az államvallás ? fundamentalizmusa és aktivizmusa, eszmeiségének mai térhódítása a fiatalok és az értelmiségiek körében, jóllehet törvény tiltja. És aggasztóan fkozódik az Európa-ellenesség, a nemzetállami tempó ? és az, amit mi leginkább a bőrünkön érzünk: a kisebbségellenesség. A tény pedig, hogy mindez nem csak Romániában érezhető, hanem térségünk több országában: nem vigasztal, mert nem enyhíti, hanem súlyosbítja a gondot.
Avagy nem közvetlen politikai veszély, hogy a magát liberálisnak nevező párt ? ha nem is nyíltan és maradéktalanul, hanem talán ?reálpolitikából? ? mintegy magáénak vallja a Marian Munteanu által hirdetett ?értékeket?? Az Alina Gorghiu és Vasile Blaga társelnökök vezette hibrid alakulat már adta jelét nacionalista hajlamának, gondoljunk arra, hogy nemrég egy Vasgárda-szimpatizáns tévést jelölt a közszolgálati televízió igazgatótanácsába. És Románia parlamentjében a magyar és a zsidó közösség képviselőin kívül ez senkit sem zavart.
Azt sem nagyon láttam a sajtóban, hogy Marian Munteanu esetéről valakinek is eszébe jutottak volna az ukrajnai, kijevi Majdan tüntetés radikális nacionalista, fasiszta hangjai. Tovább menve: az elmúlt hétvégén ? egy román európai parlamenti képviselő kezdeményezésére ? Sinaián nemzetközi konferenciát tartottak az európai szélsőjobboldali pártok. És eljött maga Marine le Pen is, a francia Nemzeti Front hírhedt nacionalista vezére, és tetszését fejezte ki Munteanu jelölése fölött.
Kedves hallgatóim, mondtam, hogy egyáltalán nem vigasztal, amikor hasonló szélretolódásról számolnak be a hírek a környező országokból. Nagyon nem örülök például, amikor olvasom, hogy egy év alatt is tovább nőtt az antiszemitizmus Magyarországon. A zsidóellenes előítéletesség eddig is magas volt, és igazán semmi kedvem a második világháborús vagy akár az előtte tapasztalt fékeveszett zsidóüldözésekre és pogromokra utalni, mert ilyenkor mindig szinte fizikailag rosszul érzem magam, tehetetlennek és megalázottnak.
De most a Medián közvélemény-kutató intézet friss felméréséből kiderül, hogy a magyar társadalom 23 százaléka erősen, 12 százaléka mérsékelten antiszemita ? és ez csak azoknak az aránya, akik be is vallották. Amint az várható volt, leginkább a Jobbik támogatói előítéletesek a zsidókkal szemben, számszerűen 59 százalékuk, de a Fidesz-hívek 41 százaléka, az MSZP szimpatizánsainak 24, az LMP-t és a Demokratikus Koalíciót pártoló embereknek pedig 18-18 százaléka vall erős vagy mérsékelt antiszemita nézeteket. Megrázó, hogy a felmérés szerint az elmúlt tíz évben folyamatosan nőtt a holokausztot tagadók és relativizálók aránya.
A szociológusok rájöttek ezzel kapcsolatban egy érdekes jelenségre: a zsidókkal szembeni ellenszenv arányban áll minden más másság elutasításával. Sőt, ha az előítéletes embereket másképpen faggatják, például azt kérdezik meg tőlük, hogy kit utálnak a legjobban, akkor általában nem is a zsidókat teszik első helyre. A számok nyelvén: a válaszadók 78 százaléka nyilatkozott úgy, nem szeretné, ha migráns költözne a szomszédságába, míg bőrfejűt 74, arabot 71, romát 68, „négert” 61, homoszexuálist 57, románt 49, kínait 48 százalék nem látott volna szívesen a környékén. A zsidók esetében ez az arány alig haladja meg a 30 százalékot.
Kedves hallgatóim, meggyőződésem, hogy az idegengyűlölet, ez az atavisztikus ösztön, azon belül az antiszemitizmus tulajdonképpen frusztrációra, az önbecsülés és az önuralom hiányára vezethető vissza. Mit kérhetünk többet embertársainktól, mint hogy becsüljük meg jobban egymást és magunkat. Népként és önálló, gondolkodő emberi lényként.