Kedves hallgatóim, holnap, március 5.-én este hat órakor Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeum öt termében, a nyolcvan éves Gaál András születésnapját köszöntő, a képzőművész eddigi munkásságára visszatekintő gyűjteményes kiállítást nyitnak meg és életét, alkotásait összefoglaló monográfiát is bemutatnak. A jelenleg Magyarországon élő művészt az erdélyi és általában a magyar tajképfestészet megújítójaként tartják számon, de tevékenysége ezernyi szállal kötődik Csíkszeredához.
Gaál András 1936. március 9-én született Gyergyóditróban, 1950?1954 között a Marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Középiskolaka növendéke, ezt követően a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia Festészet-Pedagógia szakán folytatta főiskolai tanulmányait.
Gaál András 1959?1999 között rajztanár Csíkszeredában, kezdetben a helyi líceumban, majd 1972-től az akkor létrehozott művészeti elemi- és középiskolában tanít. Négy évtizedes pedagógusi munkássága alatt alkotóvá váló vagy művészetkedvelő nemzedékek egész sorát bocsátotta útjára. A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben találta meg szinte valamennyi technikában – olaj, akvarell, pasztell, akril – azt a konkrét és absztrakt határán mozgó látásmódját, amelynek segítségével önmagán átszűrve, erőteljes expresszionizmussal, és fegyelmezett konstruktívizmussal festi meg Székelyföld domborzati és településszerkezeti jellegzetességeit. Festészete menetközben figurális kompozíciókkal, portrékkal és monumentális munkákkal is gazdagodott. Csíkszeredában nevéhez fűződik a rendszeres képzőművészeti kiállítások elindítása, ebben nagy szerepet játszott a Romániai Képzőművészek Szövetsége megyei fiókjának az élén betöltött szerepe. 1974-ben az újságíró Zöld Lajossal és festőtársával, Márton Árpáddal együtt megalapították a Szárhegyi Barátság Alkotótábort, amely három évtized alatt Erdély és Románia egyik legnagyobb állandó gyűjteményét hozta létre.
Gaál András 2003-ban gyermekeit követve a magyarországi Pannonhalmára költözött és itt, valamint számos más magyarországi helységben szervezett művésztelepeket, illetve az évek során részt vett számos európai és ázsiai ország alkotótáboraiban. Erdélyi jelenlétét sem adta fel, minden évben több hónapot tölt Marosfőn.
Gaál András eddig mintegy 1500 képet festett, amelyek a világ számos országában, köz- és magángyűjteményekben megtalálhatók, ugyanakkor állandó kiállítást adományozott szülőfalujának, Gyergyóditrónak, amelynek díszpolgára. Gazdag pályája során számos kitüntetésben, díjban és elismerésben részesült, munkásságáról több könyv is megjelent. Igazi művészettörténeti személyiség, akinek élete, munkássága a képzőművészet és az alkotás szolgálatában telt el.
Holnaptól tehát két hónapon át a Csiki Székely Múzeumban Gaál András 108 munkáját mutatják be, a monográfia pedig stílszerűen nyolcvan reprodukciót és nyolcvan oldalas életmű-interjút tartalmaz számos más adat és szövegtöredék között. A kötetet jómagam szerkesztettem, ezért a plágium veszélye nélkül hadd idézzem a két hónapon át, a világháló segítségével is készített interjú utolsó kérdését és a rá adott választ:? Szeretnéd ha egykor, mondjuk az együtt eltöltött száz éves születésnapod után, nevedet viselné egy utca, egy iskola, egy művésztelep?
Nem, erre határozottan nem vágyom, eddig eszembe sem jutott.? De számos, más érdekességről ajd holnap, a helyszínen.