„Állami díjat mindig nehéz átvenni, hiszen nehezen hihető el róla, hogy tisztán szakmai visszajelzés lenne. Minden állami díj, jól tudjuk, a hatalom önlegitimációs gesztusa.” Az elhangzott két mondat Visky Andrástól származik. Komplex alkotó, ugyanis prózát, verset és drámát ír, dramaturg, színházi teoretikus, otthonosan mozog az irodalom és a színház területén egyaránt. Ismeri az alkotás kínját és katarzisát, a tudományok művelőjeként pedig megfelelő ismeretanyaggal felvértezve kutatja a kultúra e pászmájának jelenségeit. S elhihetjük neki e kijelentést, mert számos állami kitüntetésben részesült összetett munkássága elismeréseként. Tehát az állam, a hatalom, a kitüntetés adományozója a jeles alkotók munkájának elismerésével azok szakmai színvonalát, társadalmi elfogadottságát minősíti, s az alkotót övező dicsfényből valami visszavetül a díjat adományozóra is. Végsősoron a díjat a díjazottak köre minősíti, értékét a díjazott teljesítmények értéke adja.
Másabb a helyzet a civilek által adományozott díjak, kitüntetések, elismerések terén. Nyilván, ezesetben sem lehet eltekinteni az adományozó civil szervezetet alapító, benne tevékenykedő személyektől, az általuk képviselt értékektől, de a civil kontroll hitelesebbé teszi az elismerést, garanciát jelent minél szélesebb körben való elfogadottságára. S ezek az elismerések árnyalják a sokat idézett bibliai mondatot, miszerint „A prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete.”
A jelek szerint Székelyudvarhelyen van becsülete a prófétának, hazájában, rokonai körében és saját házában évente díjazzák a kiemelkedő teljesítményt nyújtó orvost, pedagógust, művészt és sportolót, Udvarhelyért Príma Díjjal tüntetnek ki más településen élő és alkotó udvarhelyit, illetve az értékteremtő és értékmentő Legprímább Polgár elismeréssel jutalmazzák olyan személyiség munkásságát, aki hosszú életútja során tett a városért, a székelység, az erdélyi magyarság érdekeiért munkálkodott.
Sajtóbeszámolók szerint immár tizenkilenc esztendeje kiosztják évente Székelyudvarhelyen a Príma Polgár-díjakat. A díjazottak kiválasztásának mechanizmusa nem új találmány: a jelöltek személyét kiválasztó kuratórium tagjai a korábbi díjazottak, a város polgárai vagy a város szülöttjeiként iránta elkötelezett személyiségek, akik munkájukkal, munkásságukkal a közösség, a köz javát szolgálják. Hasonlóképpen működnek más – díjakat, elismeréseket osztó – testületek is, s ez a működési mód biztosíték arra, hogy valóban az arra érdemesek részesülnek elismerésben, szavatolja a díj széleskörű elfogadottságát, megakadályozva azt, hogy az elismerések nagy száma vagy megosztó személyiségek díjazása révén devalválódjék annak értéke.
Idén a Legprímább Sportoló Bartalis Henrietta hódeszkás lett, a román válogatott keret tagja; a kuratórium döntése értelmében az idei Legprímább Művész Zsigmond Aranka képzőművész, aki bár nem a város szülöttje, Székelyudvarhely adott keretet két kontinensre kiterjedő, az Egyesült Államokban és Magyarországon kiteljesedő művészi karrierjének, ugyanis itt kezdte pályafutását és ide tért meg nyugdíjba vonulása után, itt kamatoztatja alkotó energiáit; idén a Legprímább Pedagógusnak Lőrincz Edit, a Backamadarasi Kis Gergely Református Kollégium tanára bizonyult, a Legprímább orvos kitüntetést pedig, Pethő Csilla radiológus főorvos érdemelte ki; az Udvarhelyért Príma-díjat Tóth Adél-Melindának, a Hír Televízió felelős szerkesztőjének, műsorvezetőjének adományozták; az idei legprímább polgár pedig a 97 évében járó Dávid Gyula irodalomtörténész, könyvkiadó, szerkesztő lett, akit még mindig megtalál a munka.
Jövőre huszadik alkalommal osztják majd ki a Príma Polgár elismeréseket Székelyudvarhelyen. A díjazottaknak bizonyára kedvesebb, becsesebb a sajátjaitól, a közösségtől kapott elismerés, mint egy állami díj…