Holnap, azaz április 11-én lesz a magyar költészet napja, amelyet 1964 óta minden évben József Attila születésnapján tartanak. Amikor a költő papírra vetette az Ars poetica Németh Andornak című vers első két sorát – „Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga” –, még nem is sejthette, hogy a születése napja jó pár évtized múlva a magyar költészet napja lesz.
A magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb, legeredetibb alakjaként is emlegetett József Attila 1905-ben, azaz százhúsz éve született, és a versei mellett egy-egy megszívlelendő gondolatmenetet is az utókorra hagyott. Például ezt: „Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai.”
Noha április 11-én többnyire József Attiláról beszélünk, nem feledkezhetünk meg Márai Sándorról, aki százhuszonöt éve, 1900. április 11-én látta meg a napvilágot. A kassai születésű író, költő és újságíró az 1930-as években korának egyik legismertebb és legnépszerűbb szerzője volt, de miután 1948-ban elhagyta a hazáját, a műveit kiiktatták a magyar irodalmi életből.
Az 1980-as években megpróbálták hazacsalogatni, ám ő nem adta be a derekát, sőt könyveinek kiadását sem engedélyezte. 1989-ben bekövetkezett halála után kezdték el munkáit újra megjelentetni Magyarországon, 1990-ben pedig posztumusz Kossuth-díjat kapott, majd az azt követő években hat filmet is készítettek a regényei alapján.
Márai mondta, hogy „az emigráns, mint az űrhajós, megtudja, hogy nincs fix pont, ahol megkapaszkodjon. Egyformán otthon van az otthonosságban és az otthontalanságban”.
A mai rész vége felé közeledve visszakanyarodnék a magyar költészet napjához, amely a Magyar Írószövetség szerint az elmúlt évtizedek során jelentősen hozzájárult a magyar verskultúra fejlődéséhez. Magát a megnevezést a többi ünnephez, történelmi időszakhoz, nevezetes naphoz hasonlóan csupa kisbetűvel írjuk a szabályzat szerint.