Két nap múlva, március 8-án lesz a nemzetközi nőnap, amelynek a gyökerei százhatvannyolc évvel ezelőttre nyúlnak vissza. 1857. március 8-án negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért New Yorkban. Ennek emlékére ünnepeljük a nemzetközi nőnapot. Fontos megjegyezni, hogy a helyesírási szabályzat szerint a megnevezést csupa kisbetűvel írjuk, és az sem mellékes, hogy a Boldog nőnapot kívánok! jókívánságban csupán a mondat elején lévő szó kezdődik nagybetűvel.
De mit is takar a nő szavunk? Nőnemű felnőtt személy értelemben ősi, uráli eredetű; a magyar szó a fő–feje tőtípushoz tartozik, azonban a neje és a nője alakok között jelentésbeli különbség van. Az első megnevezéssel egy férfi feleségére, a másodikkal pedig szeretőre, élettársra utalunk.
Nem hagyhatom ki a -nő utótagot, valamint a -né képzőt. Bár közös eredetük van, másként módosítják a velük ellátott szó jelentését. „A -né főnévképző az alapszóval jelölt személy feleségére utal: a királyné például a király hitvese, a tanárné a tanár felesége. A -nő utótag viszont az előtagbeli foglalkozást űző embernek a nőnemű voltát jelzi” – olvasható a Nyelvművelő kéziszótárban. A királynő tehát olyan király, aki nő, a tanárnő pedig nőnemű tanárt jelent.
Most szeretnék egy rövid kitérőt tenni a foglalkozásnevek női változatára, amelyek létjogosultságát sokan megkérdőjelezik. Ezzel kapcsolatban újra a Nyelvművelő kéziszótárból idézek: „A nőknek foglalkozásnevükön való megszólítása nem régi, s csak arra a néhány foglalkozási ágra terjed ki, ahol régóta dolgoznak nők is.”
Hogyan jött létre ez a forma? A nő főnevet a foglalkozásnév után csatolták, sőt a 19. században még a -né képző is ilyen szerepet játszott. Így alakultak ki egyebek között a színésznő és a színészné, illetve a mosónő és a mosóné szavaink. Ma a doktornő, a főorvosnő, az igazgatónő, a tanítónő, a tanárnő és a művésznő tartozik a nőket érintő, leggyakoribb foglalkozásnevek közé, egy részüket pedig nemcsak megnevezésre, hanem megszólításra is használjuk.
És mi történik akkor, ha magasabb beosztású nőket szeretnénk szóban vagy írásban megszólítani? Ilyen esetben az asszony főnevet illesztjük a foglalkozásnév után; például: miniszter asszony, főorvos asszony, képviselő asszony.
A mai rész végén egy Gárdonyi Gézának tulajdonított idézetet osztok meg Önökkel: „A nőnek épp az az értéke, hogy a gondolkodása női. A szíve meg angyali.”