Azzal élcelődött pár évvel ezelőtt közigazgatásban dolgozó ismerősöm, hogy az önkormányzatok nem abba ruháznak be, amire szükség volna, hanem amire pályázati kiírás van, s amire pénzt biztosítanak európai uniós vagy hazai forrásokból. S példaként említette, hogy faluja határában aszfalttal borítottak minden mezei utat – mert erre volt kiírás – de a falu között még voltak sáros-poros utcák, amelyek korszerűsítésére éppen senki nem írt ki pályázatot. De azt is el tudom képzelni, hogy valamelyik messzi városban, üvegfalu, légkondicionált irodában tervező és pénzt osztó bürokraták nem ismerik a rögvalóságot, nem ismerik a terepet, nem tudják, hogy kies térségünkben más az infrastruktúra fejlettsége, mint a kontinens nyugati felében. Így eshetett meg például, hogy a mi városrészünkben még nem volt csatornahálózat, mert nem volt rá pályázati kiírás, miközben a környező falvakban már rég elfelejtették, hogy mit jelent a pöcegödör és hogyan kell azt tisztítani. Bizonyára a pénzosztóknak eszébe nem jutott, hogy városnak minősített települések nem rendelkeznek közműrendszerrel, nevezetesen szennyvízcsatorna-hálózattal.
Most hasonló helyzet alakult ki a különböző úgynevezett integrált fejlesztési tervek körül, ugyanis sokan pályáztak vidéken középületek – községházák, iskolák, művelődési otthonok stb. – energetikai korszerűsítésére, mert a projekt lehetőséget teremtett arra, hogy a hőszigetelés, korszerű fűtésrendszer felszerelése, nyílászárók cseréje mellett tatarozhatták az egész épületet a pincétől a padlásig, fenntarthatóvá, működtethetővé és otthonossá – azaz hasznossá – téve azt. Ott volt azonban a bökkenő: a pályázat része volt töltőállomás telepítése elektromos autók számára. Ami olykor megoldhatatlan gondokat jelentett: az adott településen üzemelő villanyhálózat legtöbb esetben nem bírja meg egy ilyen töltőállomás működését, emiatt a középfeszültségű hálózat közelében trafóállomást kell telepíteni, azt pedig majd üzemeltetni kell – természetesen az önkormányzat költségén. S mivel szűkösek a költségvetések, s az infrastruktúra terén még sok a tennivaló, no meg a település intézményrendszerének fenntartását is finanszírozni kell, inkább lemondanak a töltőállomás telepítéséről – vagy ha szükséges, ennek okán az egész pályázatról, noha szükség volna annak többi része megvalósítására.
Némi hasonlóságot vélek felfedezni az elektromos töltőállomások telepítése és az évekkel ezelőtt vidékükön végig söprő turisztikai információs központok építése mellett: sok faluban megépítették – az engem tűzoltótoronyra emlékeztető, amúgy szemrevaló – fa építményeket, a pályázatban megszabott pár évig személyzetet biztosítottak az önkormányzatok és működtették a létesítményeket, de a kötelező működtetési időszak letelte után a legtöbb helyen más rendeltetést kaptak az épületek, mert a turisták nem sűrűn nyitogatták ajtójukat. Tény azonban, hogy ahol jól sáfárkodtak az elöljárók és felkutatták a számukra megfelelő, előnyös, valós fejlődést eredményező finanszírozási forrásokat, sikeresen pályáztak, valósággal meglódult a település fejlődése: víz- és csatornahálózat, gázhálózat épült, rendbe tették az utcákat, járdát építettek, sorra újultak meg a tanintézetek, orvosi rendelők, közösségi terek – mint önkormányzati épületek és művelődési házak – s ma már több helyen sport- és szabadidős létesítmények épülnek, mint tanuszodák, vagy éppenséggel jégpályák. Még friss a hír, hogy a Székelyföldi Jégkorongakadémiát működtető Mens Sana Alapítvány műjégpályát épít az alcsíki Csíkszentsimonban és a gyimesi Hidegségpatakán, hogy a környékbeli gyermekek ne kelljen órákat utazgassanak azért, hogy jégkorongedzésen vehessenek részt Csíkszeredában vagy a felcsíki Karcfalván.
Hosszú ideig nem történt semmi a székelyföldi falvakban, a fejlődés széles ívben elkerülte őket. Így nagy lemaradást kell behozzanak az elöljárók, s legtöbbjüknek becsületére váljék, hogy igyekezett hatékonyan kihasználni a rendelkezésre álló, elérhető finanszírozási forrásokat, s ha még látszólag nem fontos beruházásokra – mint mezei utak aszfaltozására – fordítottak pénzt, időt és energiát, a végeredmény a település lakóinak otthonosságérzetét, kényelmét hivatott szolgálni. S végül is ez az önkormányzati munka célja. Még akkor is, ha néha azon élcelődnek, hogy nem arra fordítanak pénzt, amire éppen szükség volna, hanem arra, amire pályázni lehet.