Nem kell általánosítani, nem társul minden új esztendőhöz egy új ház, új lakás. Az emberek többsége általában egy – saját házban – éli le az életét, a gyakori költözködés az albérletben lakók átka.
Nemrégiben közzétett statisztikai adatok szerint az Európai Unió polgárainak 69 százaléka él saját lakásban, 31 százalék bérelt ingatlanban talált otthonra. Kies tájainkon jobban ragaszkodunk a magántulajdonhoz, az ország lakosságának 94,8 százaléka él saját tulajdonú lakásban.
Mint említettem, a gyakoribb költözködés az albérletben lakóknak gyakrabban jut osztályrészül, mint a saját lakást birtoklóknak. Egyik idős rokonom szerint minden költözés felér egy teljes leégéssel. Egy másik meg azt mondta, hogy minden gyermek körülbelül egy ház árát emészti fel. Nagyon megdöbbentett ez a kijelentés, mert a gyermek „értékét” nem lehet számszerűsíteni, nem lehet pénzben vagy más vagyontárgyban kifejezni. A gyermek tehát önmagában érték, léte pedig motiválja a szülőt abban, hogy stabil, kényelmes otthont teremtsen számára. Vagy számukra – ha több gyermekről van szó.
Van, ahol a motiváció – azaz a gyermek érkezése – megelőzi a házépítést, otthonteremtést, máshol pedig előbb a megfelelőnek tartott környezetet biztosítják, s utána várják a gyermekáldást. Hogy melyik a jobb, helyesebb viszonyulás? Ki-ki maga kell eldöntse értékrendje és ízlésvilága, de főképp anyagi lehetőségei függvényében.
Tény, hogy hagyománytisztelő társadalmunkban ragaszkodunk a magántulajdonhoz, így a saját lakáshoz, otthonhoz, és azon vagyunk, hogy mielőbb birtokába legyünk annak.
Egy számomra kedves ifjú pár minap fejezte be a kölcsönből vásárolt lakás tatarozását, korszerűsítését, most a padlóburkolat csiszolásánál, kezelésénél tartanak, következik a bútorok és háztartási gépek beszerzése és beszerelése és… a beköltözés, a belakás, az otthonnak a saját képükre és igényükre való alakítása. Számukra új házat hoz az új év.
Egy másik kedves fiatal ismerősöm boldogan mutatta meg az édesapja és általa a család barátainak segítségével kalákában épített házát, tinédzser volt, mikor hozzáláttak, s kilenc esztendő kitartó munkája révén ért oda, hogy beköltözhessen. Neki is új házat hoz az új esztendő.
Mindkét új ház tükrözi tulajdonosai ízlését – hozzáteszem: jóízlését –, az otthonosság megteremtésének vágyát és igényét, praktikus gondolkodását, mértéktartását. Új esztendő, új ház. Az új évre boldogságot kívánnak egymásnak az emberek, mert az feltételez egészséget, szeretetet és jólétet egyaránt.
A magam részéről kívánom, hogy a boldogság is beköltözzön az új hajlékokba, no meg mindannyiunk hajlékába. Mert mint tudjuk: nem társul minden új esztendőhöz egy új ház, új lakás.