„1823. – Harminchárom éves. Csekei magányában megírja Himnuszát. A halhatatlan költeménynek a szabadságharc korától kezdve számos verses fordítása jelenik meg idegen nyelveken, örményre és héberre is lefordítják szövegét” – idéztem a Pintér Jenő magyar irodalomtörténete című tudományos rendszerezésből.
Felvetődhet a kérdés, hogy miért ezzel az idézettel kezdtem a nyelvi rovatunk mai részét. Szerdán, január 22-én volt a csupa kisbetűvel írandó magyar kultúra napja, amely szorosan összekapcsolódik Kölcsey Ferenc nevével: a költő, politikus és nyelvújító a kézirat szerint 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását. 1989 óta erre az eseményre emlékezünk minden évben.
Az első publikálásakor még csupán Hymnus címmel, alcím nélkül jelent meg, viszont a költő összegyűjtött munkáinak 1832-es kiadásában és magán a(z) – Országos Széchényi Könyvtárban őrzött – kéziraton is a’ Magyar nép zivataros századaiból alcím szerepel.
A 19. századi irodalomtörténész, Gyulai Pál szerint Kölcsey az alcím mellőzésével akarta megtéveszteni a cenzúrát, de Porkoláb Tibor – aki ugyancsak irodalomtörténész – úgy véli, ez könnyedén cáfolható, hiszen az első megjelenéskor a szerző nem tartotta fontosnak, hogy odaírja az alcímet. Csak a későbbi közléseknél illesztette hozzá.
Köztudott, hogy a Himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor megnyerte a Kölcsey versének megzenésítésére kiírt pályázatot; a zsűri egyik tagja Vörösmarty Mihály volt. A megzenésített Himnuszt 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban.
Most jött el az ideje, hogy leássunk a számos származékot maga mögött tudó kultúra szó gyökeréig. Az Etimológiai szótár szerint „az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége”, illetve „a műveltség egy területen, egy nép körében”. Gyakran használjuk még a két rövid u betűvel írandó kulturális szavunkat, amelynek jelentése „művelődési, a műveltséggel kapcsolatos”.
Egyébként egy nemzetközi szócsaládról van szó „a latin cultura (’megművelés, kiművelés’) nyomán, a colere, cultum (’megművel, gondoz’) igéből. A kultúr- előtagú összetételek német mintát követnek.”
A mai részt egy Bartók Bélától származó idézettel zárom: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”