A kultúra általános meghatározás szerint az a történeti eredmény, amit emberi erősfeszítés a négy abszolút értéknek: az igaznak, szépnek, jónak és isteninek a tartalmából megfogott és megvalósított. Az előbbi mondat Márton Áron, Erdély legendás püspöke Nemzet és kultúra című, 1935-ben megjelent írásából való. A szerző szerint „Az egymásra omló századok enyésztéséből, a felkavart idők tovahömpölygő sodrából az vetődött partra, az utódok számára az maradt meg, amit az előző nemzedékek tudománya az igazból, művészete a szépből, erkölcsei a jóból, vallási élete az isteniből valóra váltott, amit küzdelmei árán az örökérvényű rendből a földi élet kereteibe, a végtelenből véges élete határai közé beleszaggatott.” A népéért aggódó és cselekvő egyházi vezető a kultúrát a leghatékonyabb nemzetalkotó és fenntartó erőnek nevezte. Mint írja: „A fejlődés kezdetleges fokán még összetartó erő lehetett a közös származás és nyelv, később azonban a népek nemzeti mivoltukat csak kultúrájukkal biztosíthatták. Szinte az összes jelentős európai nemzeteket a kultúra egyetemessége és transzcendentális ereje kovácsolta erős egy-nemzetté.” Gondolatsorát tovább fűzi és kijelenti: „Azzal lettek és maradtak nemzet, hogy igaznak, szépnek, jónak és isteninek valósítását vállalták, s ennek a szebb és megszépítő, jobb és folyton jobbra törő, igazabb, a politikai, gazdasági, társadalmi igazságot akaró életnek a munkájába, izgalmaiba és örömeibe, hagyományaiba és jövő célkitűzéseibe közvetve vagy közvetlenül népük tömegeit is beleavatottként meghívták.”
Márton Áron a továbbiakban kitér a kultúra szerepére is. Mint írja eszmefuttatásában: „A kultúrát nemzetek teremtik, de a nemzeti élet biztosítéka a kultúra. Sőt több, mint egyszerű biztosíték: a nemzet kultúrájában él. Az élethez való jog pedig természeti jog, életét minden nemzetnek isteni parancs folytán kötelessége megtartani.”
Ennek jegyében tartja a magyar kultúra napjának szentelt rendezvényét a Hargita Megyei Kulturális Központ. A szervezők szándéka szerint a Magyar Kultúra Napjának megünneplése alkalom arra is, hogy a kultúra állapotáról közösen gondolkodjunk. Lévén, hogy a szervező intézmény jelenleg a Márton Áron Kulturális Központban fejti ki kultúrateremtő, kultúrát őrző és kultúraszervező tevékenységét, úgy döntöttek, hogy mai ünnepi eseményüket Márton Áron személye, tettei, gondolatai köré építik és a két felkért előadó – Hegedűs Enikő művészettörténész és Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi székhelyű Márton Áron Múzeum igazgatója – no meg a meghívottak és az esemény iránt érdeklődők között kibontakozó beszélgetésen olyan kérdésekre keresik a választ, mint: Mit tett Márton Áron az erdélyi kultúráért?; Mit értett a népnevelésen a püspök, és mit értünk ma e fogalom alatt?
A válaszkeresésben segít Márton Áron korábban idézett írása, amelyben kijelöli a kettős feladatot: „Nemzeti műveltségünk értékeit tegyük közkinccsé, hogy a reánk hagyományozott értékállomány erejével népünk tömbjét tudatosan kapcsoljuk bele a nemzeti múltba, s ugyanakkor a kultúra gazdag eredményeiből foglaljuk le számára, hasznosítsuk nála azt, ami életét szebbé, biztosabbá teheti, hogy reménnyel mehessen apái útján jövője felé”. E feladatot azonban nem csupán a kultúra terén tevékenykedők kell teljesítsék, ugyanis a püspök szavaival élve: „A szülő a családban, a nevelő az iskolában, a pap az egyházközségben, a jogász, politikus, orvos, közgazdász foglalkozása körében, és mindenki, akit hivatása vagy tudása bármilyen közösség élére állított, legyen a nemzeti kultúra apostola, isteni parancsot teljesítenek. Segítenek egy nemzetet, hogy történelmi hivatását betöltse, hogy ne legyen szégyenül Isten és emberek előtt, hanem az örök rend földre szánt terveinek valósításából neki kiosztott munkát becsülettel az idők végezetéig végezze.” Ha megfogadjuk a néhai egyházi elöljáró intelmeit, hozzájárulunk a négy abszolút érték: az igaz, a szép, a jó és az isteni diadalához, általa pedig nemzetként való megmaradásunkhoz.