A mai részt a Pál utcai fiúk című regény szerzőjével, Molnár Ferenccel kezdjük… ő száznegyvenhét évvel ezelőtt, 1878. január 12-én látta meg a napvilágot. Első körben szeretnék megosztani Önökkel egy idézetet, amely bár nem kapcsolódik a helyesíráshoz, mindenképp elgondolkodtató. Főleg most, év elején.
„Életbölcseletem: jónak kellene lenni. Úgy jutottam el hozzá, hogy észrevettem magamon, hogy nem vagyok jó. Érzem, hogy sose leszek olyan jó, mint a született jó emberek, de minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megközelítsem őket. Fájdalmas tapasztalatom, hogy azt majdnem lehetetlen megtanulni. A vigasztalásom, hogy aki erre nézve becsületesen mindent elkövet, az teljesítette kötelességét ezen a földön.” Eddig tartott az idézet… Ugye, hogy érdemes elgondolkodni rajta?
Nekem közben eszembe jutott a Pál utcai fiúk című film, amelyet gyerekkoromban láttam először. Egy jelenet szinte belém égett, mégpedig az, amikor a gittegylet tagjai kizárták a főszereplő Nemecsek Ernőt a közösségből, és csupa kisbetűvel írták be a nevét az egylet jegyzőkönyvébe. Szinte most is látom magam előtt a Nemecseket alakító gyerekszínész arcát.
Akkoriban még csak kapiskáltam a helyesírási szabályokat, de azt egy életre megjegyeztem, hogy a család- és a keresztneveket mindig nagy kezdőbetűvel kell írni. Bár azóta több helyesírási hibát is ejtettem, erre mindig figyeltem, ugyanis senkit sem akartam megsérteni… még véletlenül sem.
Egyébként a személyneveken kívül egyebek között az állatneveket, a földrajzi neveket, a csillagászati elnevezéseket, az intézményneveket, a márka- és fajtaneveket, a címeket, valamint a kitüntetések és díjak nevét soroljuk a tulajdonnevek közé.
Mivel a magyar nyelvben régóta arra törekednek, hogy a tulajdonneveket megkülönböztessék a köznevektől, minden tulajdonnevet nagybetűvel kell kezdeni.