Mint minden rendes korombeli székelyföldi gyermek én is karórát kaptam keresztszüleimtől elsőáldozásom emlékére. Jól emlékszem, szovjet Pobeda volt, s nagyon büszke voltam rá, jól mutatott a vékony csuklómon. Hogy még feltűnőbb legyen, a jobb kezemen viseltem, így tanóra közben is bármikor ránézhettem, ellenőrizendő, hogy még hány perc van kicsengetésig.
A következő órámat születésnapomra kaptam édesanyámtól, majd nővérem és sógorom lepett meg egy különleges szerkezettel: nem kellett felhúzni, a kéz mozgása következtében húzta fel saját magát. Később az egyszerhasználatos órák divatja is elért: mikor menő volt a kvarcóra és a farmernadrág, én is kikönyörögtem magamnak, de az óra hamarabb használhatatlanná vált, mint a magyar farmer. Aztán hosszú ideig nem viseltem órát, nem éreztem szükségét. Főként a mobiltelefon megjelenése váltotta ki a karóra használatát.
Nemrég okosórát kaptam családomtól, a kicsi elegáns jószág nagyon hasznosnak bizonyult, hamar elnyerte tetszésemet. Egy dolog nem tetszett: az okoskütyü szíja valami olyan anyagból készült, ami nagyon irritálja a bőrömet. Régen a fém órakarpereceket szerettem, most hidegnek találom őket, így inkább egy bőr óraszíjra vágytam, s eldöntöttem, hogy veszek egyet. Az elhatározást tett követte: nyakamba vettem a várost, hogy óraszíjat vásároljak. Bolyongásom céltalannak bizonyult, ugyanis csak az emlékeimben éltek olyan boltok, ahol óraszíjat lehet vásárolni. Hosszas kutakodás és számtalan kérdés felvetése után mobiltelefontartozékokat, illetve ajándéktárgyakat kínáló boltokba irányítottak a kedves, de olykor értetlenkedő elárusítók. Végül találtam egy ajándékboltot, ahol éppen tartottak és kínáltak pár modellt ebből a ritka portékából, s készségesen megmutatták az egész készletet, feltéve a fogas kérdést: milyen méret kell? No, erre nem gondoltam! Szerencsére digitális világban élünk, rákerestem a világhálón az órámra, s megtudtam, hogy 22 milliméter szélességű óraszíj dukál hozzá. – Hát olyan nincs! – világosított fel a segítőkész eladó, de nem hagyta nyugton a dolog, s addig kutakodott még valamilyen dobozokban, míg talált egy 22-es óraszíjat. Igaz, hogy bőrből – vagy legalábbis annak tetsző anyagból – készült, de hófehér volt. Gondolkodtam, mi a jobb? Viselem továbbra is a fekete vagy a zöld eredeti óraszíjat és alatta a sebeket, vagy fehér bőrszíjra váltok az ép bőr reményében? Ez utóbbi mellett döntöttem, leperkáltam a kért összeget, s alig vártam, hogy hazaérjek. Megfelelő célszerszámok – finomműszerész csavarhúzókészlet és csipesz – bevetésével hozzáláttam az eredeti óraszíj eltávolításához és az új felszereléséhez. Sajnos, hamarosan bebizonyosodott, hogy nem oda Buda, az óra eredeti teleszkópjai nem illeszkedtek az új óraszíjba, s… maradt minden a régiben.
Maradt, míg el nem panaszoltam az esetet online vásárlásban jártas ismerősömnek, aki ajánlott is egy oldalt, ahonnan olyan óraszíjat rendelhetek magamnak, amilyet a kicsi szívem óhajt. Az információ nyomán újabb elhatározás érlelődött meg bennem, amit újabb tett követett: órákig navigáltam a javasolt oldalon, több tucat óraszíj műszaki paramétereit és árát vetettem egybe, majd – bizalmatlan ember lévén – egy nagyon olcsó, textilből készült óraszíjat rendeltem. Az órám eredeti szíjaihoz híven egy feketét meg egy zöldet. Körülbelül két olcsóbb sör árát fizettem ki értük online utalással, majd türelemmel vártam a küldemény érkezésére.
Meg is feledkeztem a rendelésről, mikor értesített a futárszolgálat, hogy csomagom érkezett. Örömöm határtalan volt, ugyanis megjött a távol-keleti országból a csomag; ráadásul azt tartalmazta, amit rendeltem; s hogy örömöm még határtalanabb legyen: úgy talált a szíj az órába, mint… kujak a szemre. S azt már mondanom sem kell, hogy bőröm elviseli az anyagát, ráadásul mosható, könnyen tisztítható. Most már csak abban bízom, hogy olyan sokat fog tartani, mint a keresztszüleimtől kapott első karórám, vagy az édesanyám ajándékozta kedves időmérő szerkezet, amelyik mind a mai napig működik.
Remélem, akkor is működni fog, amikor okosórám megbutul és kalandos úton szerzett óraszíjam elszakad – s majd odaadhatom valamelyik fiúrokonnak, hogy ő is úgy örvendjen neki, mint ahogyan a korombeliekhez hasonlóan én is örvendtem első karórámnak.